KezdőlapKARAOKE KLUB
1 / 2 oldal • Megosztás
1 / 2 oldal • 1, 2 
|
Ha énekelni támad kedved - legyél akár amatőr, akár profi - itt biztos a móka!
Admin
STAFF
❝♦ MUNKA, HOBBI : administration
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : Palmwoods
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 569
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : Palmwoods
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 569
|
To: Amanda
Furcsa lehet arra gondolni, hogy egy híresebb énekes karaoke klubokba jár minden péntek este, ha az ideje engedni. Igen, tudom, hogy ez érdekesen hangzik, hiszen nekem elméletileg már semmi szükségem arra, hogy fejlődjek, főleg nem ilyen módon, de én mégis jól érzem magam, ha karaokezhatok. Az ilyesfajta bulik mindig összeverik a kis csapatokat, akik aznap este éppen összegyűltek és ha másra nem is, de nagyon jó hangulatfokozás miatt. Vagy komolyan veszed itt az éneklést vagy végigröhögöd és próbálsz minél őrültebb és lehetetlenebb hangokat kiadni, miközben a haverjaid is majdnem kipukkadnak a nevetéstől. Én hetente egyszer jövök, de akkor próbálom legalább a jelenlétemmel feldobni az emberek hangulatát és ez persze nekem abból a szempontból is jó, hogy találkozhatok a barátaimmal. A munka mellett szerencsére van időm, hiszen amúgy sem olyan stresszesek a napjaim, hogy amiatt kéne aggódnom, hogy mikor is tudunk összeülni. Itt vannak a péntek esték, amikor általában nem sokan dolgoznak és a haverok sem a munkahelyükön töltik az időt.
Ez a nap is ugyanúgy kezdődött, mint a többi, amikor a klubban vagyok. A hely kissé zsúfolt, de éppen el lehet férni és nyugodtan lehet közlekedni és a színpadon lévő emberke is ugyanolyan élvezettel énekel, mint minden más alkalommal. A srácokkal elfoglaljuk a szokásos helyünket, majd én megkérdezem, hogy ki mit kér inni és felajánlom, hogy elmegyek az üdítőkért. Odasétálok a pulthoz és bemondom a rendelést, majd várom, hogy kiszállítsák. Közben a színpad felé nézek, ahol egy csávó egész jól énekel és ezt meg is jegyzem halkan.
- Nem is énekel olyan rosszul a csávó – hümmögöm, majd észreveszem, hogy a pult mellett ülő lány erre a mondatomra felém fordítja a tekintetét. Ezt tényleg meghallotta vagy csak éppen erre nézett? Hát, ki tudhatja? Minden esetre kíváncsian vártam ennek az estének a kimenetelét.
Ez a nap is ugyanúgy kezdődött, mint a többi, amikor a klubban vagyok. A hely kissé zsúfolt, de éppen el lehet férni és nyugodtan lehet közlekedni és a színpadon lévő emberke is ugyanolyan élvezettel énekel, mint minden más alkalommal. A srácokkal elfoglaljuk a szokásos helyünket, majd én megkérdezem, hogy ki mit kér inni és felajánlom, hogy elmegyek az üdítőkért. Odasétálok a pulthoz és bemondom a rendelést, majd várom, hogy kiszállítsák. Közben a színpad felé nézek, ahol egy csávó egész jól énekel és ezt meg is jegyzem halkan.
- Nem is énekel olyan rosszul a csávó – hümmögöm, majd észreveszem, hogy a pult mellett ülő lány erre a mondatomra felém fordítja a tekintetét. Ezt tényleg meghallotta vagy csak éppen erre nézett? Hát, ki tudhatja? Minden esetre kíváncsian vártam ennek az estének a kimenetelét.
Cameron Peters
BOYS
❝♦ MUNKA, HOBBI : zenélés
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 121
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 121
|
To:. Cameron
Végre vissza értem a kellemes nyugis Palmwoodsba hogy ki pihenjem a mai napot mert túl voltam hajszolva magam. Ledőltem a lakosztályomban a kanapémra és néztem a tv-t közben telefonomat birizgáltam. Pár óra elteltével a barátaim üzentek hogy átugranak hogy együtt bulizunk egy kicsit. Bele is mentem egyből mivel imádok bulizni főleg a haverokkal, úgyhogy össze szedtem magam és rohantam a szekrényem felé majd nem orra buktam de sikerült meg állnom a szekrényem előtt végig futottam a ruhatáramat hogy mégis mit vegyek fel. Jó sok idő után rátaláltam a megfelelő göncre ami kényelmes és egyben csinos, ki is sminkeltem magam és próbáltam úgy ki nézni mint akit nem hajszolt túlságosan a menedzserem mert ide-oda kellett mennem. Felkaptam a kis fekete ridikülöm amibe pár dolgot bele dobáltam ami szükséges lehet és mentem is hogy találkozzak a haverokkal a sarkon mivel kocsival vannak és útközbe kitaláljuk hogy hova is menjünk. Oda is értem be pattantam az autóba és elkezdtük az utcákat járni hogy hova érdemes bemenni. Megálltunk egy Klub előtt ami persze olyan hely volt ahol énekelni lehet. Gondoltunk egyet és bementünk biztos jó szórakozás lesz mivel én nagyon szeretek énekelni a többiek is szó-szó de inkább hülyéskedni jobban imádnak. Leültünk a pult előtt körbe néztem egész sok ember jött ide hogy kiadja ami magában van. Kikértük az italokat és az egyik haverom bevállalta hogy fel megy a színpadra és énekel valamit. Egy kicsit később arra lettem figyelmes hogy egy srác azt mondta a barátomra hogy nem is énekel rosszul ez fel kell tette a figyelmem, bár ami igaz volt mert csak ő meg én voltunk jó énekesek a többiek inkább az ilyesmiket elhülyéskedik.
Vendég
Vendég
|
To: Amanda
A karaokeban az a legjobb, hogy nem várják el, hogy tökéletes énekeld a szöveget, nem is akarják, hogy a magasságokat eltaláld, csak egyszerűen jól kell érezned magad a dal közben. Legyen bulis számról szó vagy éppen nem, hiszen olyanból is sokat szoktak énekeltetni velünk. Tudom, hogy furcsa, hogy egy hasonló srác, mint én, ilyenekben próbálgatja ki magát, de hát élvezem ezt és senki nem mondhatja, hogy nekem nem lehet ilyen "könnyű" feladatokat is elvégeznem. A haverokkal mindig jó ide jönni, hiszen nemcsak hatalmas röhögések tárgya valakinek a produkciója, de egyfajta kikapcsolódást is jelent és az ember rögtön elfeledkezik az éppen adott problémáiról. És hát ki nem vágyik erre?
A hangulat már megint nagyon jó volt, egyszerűen jól érezte magát az ember. Miközben az italokra vártam, hátra-hátra pillantottam a srácokra, akik jól szórakoztak a kiválasztott asztalnál, úgyhogy nem volt tényleg semmi gond. Mindenki jól érezte magát, mindenki bulizott és mindenki azt csinálta, amit szeretett volna. Ki a színpadon, ki pedig az asztalaiknál.
- Te nem próbálod ki? - kérdeztem a lánytól, aki nem tűnt túl beszédesnek. Bár nem tudtam, hogy énekes -e vagy éppenséggel csak szórakozni jött ide, de aki itt van, annak mindenképpen felejthetetlen élményben lesz része. Én már csak tudom, hiszen nemhiába járok ide minden pénteken.
- Biztos nem lennél rossz - jegyeztem meg elgondolkozva, majd kíváncsian pillantottam rá. Hátha nem akar beszélgetni, akkor nem kell erőltetni, de legalább a kérdésemre válaszolhatna. Remélem azért nem az én hibám volt, mert nem tartom magam annak a tipikus bunkó srácnak, de attól függetlenül az eddigi évek alatt természetesen hallottam már ezt-azt. Igaz, mások azok az emberek, akik a zenémet nem kedvelik, mások pedig azok, akik a személyiségemet, de ilyen az élet. Engem egyszerűen nem érdekel, ha valaki nem kedvel, hiszen akkor csak boldogítjuk egymást, ha nem beszélünk. Hát, ennyit rólam és a kapcsolataimról.
Cameron Peters
BOYS
❝♦ MUNKA, HOBBI : zenélés
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 121
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 121
|
To:. Cameron
Eléggé jó volt a buli a klubba jól elszórakoztunk az asztalnál meg elcseverésztünk és jól esett hogy meglátogattak a haverok legalább nem vagyok egy magam és ki tudom pihenni magam és bulizni egy kicsit mert nem mindig van ilyen alkalom, és ha mégis akkor nem hívhatom le a barátaimat ide partyzni mivel ők se mindig érnek rá. Aki az előbb megjegyezte az egyik haveromra aki énekelt hogy egész jó, megtudakolta tőlem hogy én nem szeretnék e felmenni a színpadra, egy kicsit furcsáltam ezt a kérdést mivel alig ismertem meg egy kicsit megszeppentem amit nem igazán szoktam. Bár igaz gondoltam arra hogy felmegyek oda és elénekelek valamit és kiadom magamból amit tudok. Úgyhogy válaszoltam a srácnak hogy ne tűnjek udvariatlannak.
- Lehet, hogy énekelni fogok még nem tudom. - És azzal a lendülettel elmosolyodtam de nem tudtam ha egyáltalán felmegyek mit adjak elő lassút vagy esetleg egy pörgős számot amin igazából lehet táncolni. Végzet az énekel a haverom és lejött hozzánk aki közli hogy ki énekel és mit az most szünetet rendelt el. - És te kipróbálod? - Eléggé szimpatikus srácnak tűnt. - Vagy csak bulizni jöttél ?
Vendég
Vendég
|
To: Amanda
Általában az ember úgy jön ide, hogy ő azon a véleményen van, hogy ha énekel, akkor is jól érzi magát, de ha csak a többieket nézi, akkor is. Fergeteges hangulat szokott ilyenkor kialakulni, még ha már milliomodik alkalommal hallod azt a számot, ami már a csapból is folyik. Mégsem ugyanaz az előadásmód, nem igaz? Én még eddigi éveim alatt nem hallottam két ugyanolyan Call Me Maybet vagy éppen a Maroon 5 slágert, a Payphonet. Komolyan mondom, olyan jó dolgok szoktak ebből kisülni, hogy fel sem lehet ismerni, hogy mit akarnak elénekelni, mert vagy szándékosan kornyikálják el az egészet vagy tényleg ilyenek, de hát nem tehetnek róla. Énekes létemre tisztában vagyok ezzel, de azt vallom, hogy aki már a színpadon van, az vállalja a kockázatot, ha éppen nem úgy sül el a produkció, ahogy szeretné. Itt van, csak bulizni akar, akkor hát bulizzon!
A lány válasza után kíváncsi lettem volna, hogy mit énekel. Inkább a partis számokat tudtam volna elképzelni hozzá, de volt már néhány meglepetésben részem az első benyomásokat illetően. Bár, biztos voltam benne, hogy neki a lírai dalok is jól állnak.
- Most csak bulizni jöttem. Általában éneklek, de ma szerintem már elég időt töltöttem a színpadon – feleltem kérdésére, ami gondolom csak úgy adta magát, amikor én pedig felőle érdeklődtem. Hát igen, nem sok bátor ember van, aki csak önszántából áll ki, a legtöbb embert a családja, barátai vagy haverjai unszolják. Aztán mégsem akar lejönni a színpadról.
- Nem láthattalak már valahol? Ismerősnek tűnsz – tudakoltam a lány felé nézve, hiszen fogadni mertem volna rá, hogy már valamikor láttam. Azonban nem tudtam volna megmondani, hogy Palmwoodsban vagy csak egyszerűen a városban, hiszen Los Angelesben elég nagy volt.
A lány válasza után kíváncsi lettem volna, hogy mit énekel. Inkább a partis számokat tudtam volna elképzelni hozzá, de volt már néhány meglepetésben részem az első benyomásokat illetően. Bár, biztos voltam benne, hogy neki a lírai dalok is jól állnak.
- Most csak bulizni jöttem. Általában éneklek, de ma szerintem már elég időt töltöttem a színpadon – feleltem kérdésére, ami gondolom csak úgy adta magát, amikor én pedig felőle érdeklődtem. Hát igen, nem sok bátor ember van, aki csak önszántából áll ki, a legtöbb embert a családja, barátai vagy haverjai unszolják. Aztán mégsem akar lejönni a színpadról.
- Nem láthattalak már valahol? Ismerősnek tűnsz – tudakoltam a lány felé nézve, hiszen fogadni mertem volna rá, hogy már valamikor láttam. Azonban nem tudtam volna megmondani, hogy Palmwoodsban vagy csak egyszerűen a városban, hiszen Los Angelesben elég nagy volt.
Cameron Peters
BOYS
❝♦ MUNKA, HOBBI : zenélés
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 121
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 121
|
To:. Cameron
Egész jól eldumáltam ezzel a sráccal és közben arra gondoltam ha már itt lakók jó ha itt is van egy - két ember akikkel eltudok menni szórakozni vagy esetleg csavarogni. Mondta hogy csak bulizni jött ide hátra néztem hogy egyedül vagy esetleg haverokkal van itt mint én voltak egy páran.
- Szeretnél a barátaiddal csatlakozni hozzánk? Énekes vagy? - Gondoltam hogy csatlakozhatnának ide mert szimpinek tűntek és együtt bulizhatunk. Fel is tételeztem hogy énekes mivel azt mondta hogy elég sok időt tölt el színpadon ezért gondoltam erre. Bár tudom milyen de valójában nem vagyok énekes de azért konyítok valamicskét igaz régebben állandóan felléptem minden féle rendezvényeken. Valahonnan felismert elgondolkoztam hogy esetleg honnan mégis mivel én nem igazán láttam még sehol. Azon törtem a fejem lehet hogy a tv-ben látott vagy az utcán, de mégis Palmwoods ugrott be, mivel azt feltételeztem hogy énekes lehet gondolom ő is egy sztárpalánta aki valóra szeretné váltani az álmait de az is meg lehet hogy én tévedek. - Esetleg Palmwoodsban láthattál mert ott lakók egy ideje, de ha mégsem akkor az utcán vagy a tv-ben. Ja és Amandának hívnak.
- Szeretnél a barátaiddal csatlakozni hozzánk? Énekes vagy? - Gondoltam hogy csatlakozhatnának ide mert szimpinek tűntek és együtt bulizhatunk. Fel is tételeztem hogy énekes mivel azt mondta hogy elég sok időt tölt el színpadon ezért gondoltam erre. Bár tudom milyen de valójában nem vagyok énekes de azért konyítok valamicskét igaz régebben állandóan felléptem minden féle rendezvényeken. Valahonnan felismert elgondolkoztam hogy esetleg honnan mégis mivel én nem igazán láttam még sehol. Azon törtem a fejem lehet hogy a tv-ben látott vagy az utcán, de mégis Palmwoods ugrott be, mivel azt feltételeztem hogy énekes lehet gondolom ő is egy sztárpalánta aki valóra szeretné váltani az álmait de az is meg lehet hogy én tévedek. - Esetleg Palmwoodsban láthattál mert ott lakók egy ideje, de ha mégsem akkor az utcán vagy a tv-ben. Ja és Amandának hívnak.
Vendég
Vendég
|
To: Amanda
Két év után már meg sem lepődök rajta, hogyha bárhol és bármikor tisztában vannak azzal, hogy ki vagyok és mit csinálok. Volt, hogy vásárolni mentem és hazafelé egy tucat rajongó adott nekem tanácsot, hogy mit is kell vacsorára főznöm abból, amit vettem. Voltak azonban olyan napok is, amikor teljesen nyugodt szívvel sétálgathattam a belvárosban anélkül, hogy bárki fel is ismert volna. Úgy hiszem, hogy jelen esetben inkább az utóbbi példával találkozhattam, de cseppet sem bántam. Bár, számomra furcsa lett volna, hogyha a lány a rajongóm, mivel nem úgy nézett ki, mint aki odavan a mai híres énekesekért.
- A barátaim csak a rendelést várják, de szerintem jól elvannak addig is– mutattam a pult mögé, ahol a pincérlány azon fáradozott, hogy a raktárból kihozasson két üveg Coca Colat. Nem lehetett könnyű dolga, hiszen zsúfolt volt a hely ilyenkor, de én tudtam várni – Igen, énekes vagyok. Már több mint két éve ez is a munkám – válaszoltam a lány kérdésére, bár még mindig furcsa kifejezés volt a munka szó. Sosem tudom már megszokni – tettem hozzá gondolatban, majd azt próbáltam előkeresni az emlékezetemből, hogy hol is láthattam Amandat. Ismerős volt, ahhoz nem fért kétség és sejtésem szerint valahol a jövő hírességeinek otthonán belül sétálhattam el mellettem.
- Akkor Palmwoodsban láthattalak, mivel én is ott lakom. Már egy jó ideje, nem csoda, hogy nem bírom észben tartani az újakat – jegyeztem meg, bár ehhez az is hozzátett, hogy nem volt valami jó a memóriám – Cameron vagyok – mutatkoztam be én is, hiszen arra tanítottak, hogy ez az illem. Én pedig próbáltam betartani, még ha nem is mindig sikerült.
- Mióta vagy a városban? – fordultam felé, hiszen ha csak nemrég érkezett Palmwoodsba, akkor nem lehet olyan régóta a városban. Kíváncsian vártam hát a válaszát.
- A barátaim csak a rendelést várják, de szerintem jól elvannak addig is– mutattam a pult mögé, ahol a pincérlány azon fáradozott, hogy a raktárból kihozasson két üveg Coca Colat. Nem lehetett könnyű dolga, hiszen zsúfolt volt a hely ilyenkor, de én tudtam várni – Igen, énekes vagyok. Már több mint két éve ez is a munkám – válaszoltam a lány kérdésére, bár még mindig furcsa kifejezés volt a munka szó. Sosem tudom már megszokni – tettem hozzá gondolatban, majd azt próbáltam előkeresni az emlékezetemből, hogy hol is láthattam Amandat. Ismerős volt, ahhoz nem fért kétség és sejtésem szerint valahol a jövő hírességeinek otthonán belül sétálhattam el mellettem.
- Akkor Palmwoodsban láthattalak, mivel én is ott lakom. Már egy jó ideje, nem csoda, hogy nem bírom észben tartani az újakat – jegyeztem meg, bár ehhez az is hozzátett, hogy nem volt valami jó a memóriám – Cameron vagyok – mutatkoztam be én is, hiszen arra tanítottak, hogy ez az illem. Én pedig próbáltam betartani, még ha nem is mindig sikerült.
- Mióta vagy a városban? – fordultam felé, hiszen ha csak nemrég érkezett Palmwoodsba, akkor nem lehet olyan régóta a városban. Kíváncsian vártam hát a válaszát.
Cameron Peters
BOYS
❝♦ MUNKA, HOBBI : zenélés
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 121
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 121
|
To:. Cameron
Sejtettem hogy énekes lehet valahogy rá éreztem de egy kicsit furcsa volt hogy egy karaoke klubba jött szórakozni. Bár mindegy úgy sem mind amatőrök jönnek le ide gondolom mert én is végül is ide jöttem mivel nem volt más hely de nem is bántam meg mivel jó kis buli van itt és én imádok partizni, de az is jó ebben a kiruccanásba hogy meg ismertem Cameront aki úgy szintén a Palmwoodsban lakik aminek nagyon örülök egyre több embert ismerek meg.
- Kb. fél éve vagyok ott. De mindig úton voltam és amikor szabadnapom volt akkor csavarogtam a városban vagy valami pihenőhelyet kerestem Palmnwoodsban. - Nemsokára visszajött a Dj aki felkonferálja azt aki fog énekelni. Egy lány jelentkezett hogy most ő szeretne énekelni Ginger Foxtól elkezdte énekelni a Hate Me Love Me-t. Igaz egy csöppet hamis volt de nem az volt a fontos hanem a hangulat. - És te sűrűn leszoktál ide jönni vagy esetleg most vagy itt először? - Amint kérdeztem utána kortyintottam az italomból ami eléggé frissítő jellegű volt és ráadásul nagyon finom egyben.
- Kb. fél éve vagyok ott. De mindig úton voltam és amikor szabadnapom volt akkor csavarogtam a városban vagy valami pihenőhelyet kerestem Palmnwoodsban. - Nemsokára visszajött a Dj aki felkonferálja azt aki fog énekelni. Egy lány jelentkezett hogy most ő szeretne énekelni Ginger Foxtól elkezdte énekelni a Hate Me Love Me-t. Igaz egy csöppet hamis volt de nem az volt a fontos hanem a hangulat. - És te sűrűn leszoktál ide jönni vagy esetleg most vagy itt először? - Amint kérdeztem utána kortyintottam az italomból ami eléggé frissítő jellegű volt és ráadásul nagyon finom egyben.
Vendég
Vendég
|
To: Amanda
Tudtam, hogy Palmwoodsba rengeteg olyan színésznek, énekesnek, táncosnak, modellnek készülő ember jön, aki nem a városba lakott eddig, hanem mondjuk a kontinens másik végén vagy lehetséges, hogy teljesen máshol. Én nem tudtam volna megszokni, hogyha költöznöm kellene és esetleg egy másik városba szállásoltak volna el egy olyan helyen, mint a jövő hírességeinek otthona, de szerencsére nekem nem kellett pakolnom és mennem valahová. Furcsa is lett volna, hiszen már megszoktam a tengerpartot, a pálmafákat, a folyamatos meleget és a nyüzsgést, ami jellemzi L.A.-t. Mit ne mondjak, olyan, mint a paradicsom, hiszen mindig jó idő van, tehát sosem mondhatod azt, hogy az időjárás miatt nem tudtál bulizni vagy a tengerparton partit tartani. Jó ez így, nem is akarok elköltözni innen.
- Az jó. És akkor gondolom már bejártad az egész várost. Van már esetleg kedvenc helyed? – kérdeztem, hiszen az ide jövők általában a Hollywood feliratot kedvelik a legjobban, vagy éppen a Hírességek Sétányát, ahol képet is készíthet kedvenc színészének csillagával. Én is bírom, amikor végigmegyek ott, hiszen nemcsak menő dolog, de folyamatosan bővül és sosem tudhatod, hogy ki lehet, aki a következő csillagot kapja.
- Minden pénteken idejárunk a haverokkal – válaszoltam a kérdésére, hiszen helyi lakosként nem nehéz megkedvelni ezt a helyet. Nemcsak jó szórakozóhely, de ismerősökkel is összefuthatsz, vagy éppen szerezhetsz is újakat – Akkor énekes vagy, ha ide szoktál járni? Vagy esetleg színész? – kérdeztem, hiszen eddig még nem is derült ki, hogy melyik lenne. Viszont itt volt az alkalom, hogy kiderülhessen.
- Az jó. És akkor gondolom már bejártad az egész várost. Van már esetleg kedvenc helyed? – kérdeztem, hiszen az ide jövők általában a Hollywood feliratot kedvelik a legjobban, vagy éppen a Hírességek Sétányát, ahol képet is készíthet kedvenc színészének csillagával. Én is bírom, amikor végigmegyek ott, hiszen nemcsak menő dolog, de folyamatosan bővül és sosem tudhatod, hogy ki lehet, aki a következő csillagot kapja.
- Minden pénteken idejárunk a haverokkal – válaszoltam a kérdésére, hiszen helyi lakosként nem nehéz megkedvelni ezt a helyet. Nemcsak jó szórakozóhely, de ismerősökkel is összefuthatsz, vagy éppen szerezhetsz is újakat – Akkor énekes vagy, ha ide szoktál járni? Vagy esetleg színész? – kérdeztem, hiszen eddig még nem is derült ki, hogy melyik lenne. Viszont itt volt az alkalom, hogy kiderülhessen.
Cameron Peters
BOYS
❝♦ MUNKA, HOBBI : zenélés
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 121
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 121
|
To:. Cameron
Ahogy az előbb is kifejezte magát Cameron tényleg szinte végig jártam a várost egy kicsit sem volt nehéz mivel én 2 órányira laktam L.A.-től egy kisebb fajta városban de itt mondjuk annyival jobb hogy sok esélyem van hogy felfedezzenek és sok munkát kaphassak.
- Igen van egy pár kedvenc helyem mint például a tengerpart, a pláza és a hírességek sétánya, meg van egy kedvenc étterem ahová szívesen ülök nem tudom hogy ismered-e az a neve hogy Spago. Ha esetleg nem voltál még ott tudnám ajánlani. - Bár lehet hogy ismeri biztos vagyok inkább benne mert mivel két éve itt él. De kitudja lehet hogy nem szeret étterembe járni mert esetleg nem bízik bennük mert már találkoztam olyan illetővel akinek rossz tapasztalatai voltak az étellel vagy a kiszolgálással mert esetleg bunkó volt a pincér. De Spago egészen jó kis étterem elég nyitott és barátságos környezete van és az ételeik is finomak. - Éppenséggel színész vagyok, de régebben foglalkoztam énekléssel de csak rendezvényeken és kb. 7-8 éves koromban. És csak úgy kíváncsiságból miért döntöttél énekes az énekesi pályán? - Közben egy pillanatra megnéztem hogy a többiek mit csinálnak de ahogy láttam egész jól mulatnak.
- Igen van egy pár kedvenc helyem mint például a tengerpart, a pláza és a hírességek sétánya, meg van egy kedvenc étterem ahová szívesen ülök nem tudom hogy ismered-e az a neve hogy Spago. Ha esetleg nem voltál még ott tudnám ajánlani. - Bár lehet hogy ismeri biztos vagyok inkább benne mert mivel két éve itt él. De kitudja lehet hogy nem szeret étterembe járni mert esetleg nem bízik bennük mert már találkoztam olyan illetővel akinek rossz tapasztalatai voltak az étellel vagy a kiszolgálással mert esetleg bunkó volt a pincér. De Spago egészen jó kis étterem elég nyitott és barátságos környezete van és az ételeik is finomak. - Éppenséggel színész vagyok, de régebben foglalkoztam énekléssel de csak rendezvényeken és kb. 7-8 éves koromban. És csak úgy kíváncsiságból miért döntöttél énekes az énekesi pályán? - Közben egy pillanatra megnéztem hogy a többiek mit csinálnak de ahogy láttam egész jól mulatnak.
Vendég
Vendég
|
To: Amanda
L.A, hatalmas város rengeteg látnivalóval és színes programokkal, amik közül az ember kedvére válogathat. Nem bírod a nagy bulikat, de szeretnél embereket megismerni? Ott vannak a tengerparti kis sütögetéseket, melyeket estefelé rendszeresen szoktak tartani. Részt akarsz venni egy koncerten, de nem túl híres előadóén? A város nap mint nap újabb és újabb tehetséges embereket fedez fel, úgyhogy biztos, hogy találsz olyasvalakit, akinek az első koncertjére simán bejutsz, de talán még jobban is élvezed, mintha Justin Bieberén járnál. Szereted a nyugis, csendes helyeket, ahol ki tudsz kapcsolódni, de nemcsak egy üres semmit akarsz látni? A hatalmas parkokat és kevésbé forgalmasabb sétálóutcákat tudnám ajánlani, ahol miközben kikapcsolod az agyadat, tudsz enni is és ha kell, akkor bevásárolni is. Tehát annak is ajánlom az itteni életet, aki nem szereti a nyüzsgést, mert itt megtalálja, amire igazán vágyik.
- Jártam már ott, tényleg remek hely. Jól csinálják a kaját és elég gyorsan is tudják kihozni, úgyhogy nem kell rá várni sokáig - értettem egyet Amandaval, hiszen ez nálam elég nagy előny egy étteremnél, mivel általában sietni szoktam két stúdiózás között. Munka után sem szeretem, ha várakoztatnak, de mint például a jelen eset is mutatja, nem sokszor van olyan, hogy ki szoktam emiatt akadni.
- Hát, jó kérdés. Tudod, mindig is bírtam zenélni, gitározgatni, mert jó szórakozás volt. Aztán komolyabban kezdtem vele foglalkozni, amikor felfedeztek, de sosem hittem volna, hogy idekerülök - osztottam meg a lánnyal, hiszen mégsem egy lepukkant sztárcsináló Palmwoods. Sőt, aki valamit szeretne kezdeni a médiában, annak itt kell kezdenie és általában sikerül is neki. Én már két éve lakom a jövő hírességeinek otthonában, tehát ismerem egy csomó embert, jóban vagyok a régebbi lakosokkal is és azért próbálok az újakra is figyelni.
- És milyen filmben láthatunk? - tudakoltam, miközben figyeltem, ahogy a felszolgáló egy újabb üveget helyez el a tálcáján. Azt hiszem, hogy az a mi rendelésünk volt, úgyhogy biztosra vettem, hogy akkor nemsokára ki is hozza.
- Jártam már ott, tényleg remek hely. Jól csinálják a kaját és elég gyorsan is tudják kihozni, úgyhogy nem kell rá várni sokáig - értettem egyet Amandaval, hiszen ez nálam elég nagy előny egy étteremnél, mivel általában sietni szoktam két stúdiózás között. Munka után sem szeretem, ha várakoztatnak, de mint például a jelen eset is mutatja, nem sokszor van olyan, hogy ki szoktam emiatt akadni.
- Hát, jó kérdés. Tudod, mindig is bírtam zenélni, gitározgatni, mert jó szórakozás volt. Aztán komolyabban kezdtem vele foglalkozni, amikor felfedeztek, de sosem hittem volna, hogy idekerülök - osztottam meg a lánnyal, hiszen mégsem egy lepukkant sztárcsináló Palmwoods. Sőt, aki valamit szeretne kezdeni a médiában, annak itt kell kezdenie és általában sikerül is neki. Én már két éve lakom a jövő hírességeinek otthonában, tehát ismerem egy csomó embert, jóban vagyok a régebbi lakosokkal is és azért próbálok az újakra is figyelni.
- És milyen filmben láthatunk? - tudakoltam, miközben figyeltem, ahogy a felszolgáló egy újabb üveget helyez el a tálcáján. Azt hiszem, hogy az a mi rendelésünk volt, úgyhogy biztosra vettem, hogy akkor nemsokára ki is hozza.
Cameron Peters
BOYS
❝♦ MUNKA, HOBBI : zenélés
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 121
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 121
|
To: Cameron
Kíváncsian figyeltem hogy miért az éneklésnél maradt mert bár régebben én is fontolgattam hogy az éneklési pályát fogom választani de maradtam inkább színészkedésnél mert az egy fokkal jobban tetszett. És legalább jó hogy itt vagyok L.A.-be mivel szép hely és közel van a tengerpart amit nagyon imádok. Meg a sok buli ami általában itt szokott lenni azok is jók szoktak lenni de persze ahhoz meg kell lennie a jó hangulatnak is.
- Eddig még vígjátékokban szerepeltem, vagy reklámokban vagy esetleg gyerek műsorokban tűntem fel. De szívesen elvállalnék akár akciós vagy horror filmekben is szerepet de ez csak a menedzseremtől meg persze egy részben tőlem is függ hogy miket vállalok el. - Ahogy a filmbeli szereplésemről beszéltem neki arra gondoltam hogy jó lenne egy kicsivel komolyabb szerepeket is kapni bár nincs semmi bajom amilyen filmeket rám sóznak de azért szeretnék más műfajban is kipróbálni magamat. - És te még nem gondolkoztál még arról hogy filmben szerepeljél? - Megkérdeztem hátha ő is szerepelni szeretne egy filmben mert sokat hallok arról hogy az énekesek is vállalnak egy filmszerepet akár mellékszereplőként vagy esetleg főszereplőként.
Vendég
Vendég
|
To: Amanda
Képernyőn szerepelni és színpadon állni teljesen különböző dolog, főleg, ha a képernyőn lévő műsor nem élő adásba megy. Ott nincs olyan, hogy rosszul énekelsz valamit vagy elrontod a szöveget, sőt még azt sem tudhatod mindig, hogy mit fognak kérdezni tőled. Énekes vagyok, tehát ezekre az esetekre is megtanítottak, hogy hogyan kell reagálni és mára már egy cseppnyi para sincsen bennem, ha valamilyen beszélgetős műsorba megyek vendégként. Ez is jó alkalom arra, hogy tartsd a kapcsolatot a világgal, mutasd meg nekik, hogy élsz és virulsz és igenis dolgozol a lemezeden, hiszen a rajongók nem lehetnek ott minden másodpercben, hogy lássák, hogy mivel töltöd a napodat. Ők csak arról értesülnek, hogy aznap hány rajongó állt a bejárat előtt, melyik szünetbe mentem ki hozzájuk, hogy találkozzak velük vagy éppen melyik dalt vettem fel. Ezért is voltak jók a műsorok, de színésznek biztos nem mentem volna. Nem az én stílusom volt, hogy más szerepét játsszam, hiszen én mindig is csak önmagamat akartam adni. És ez eddig ment is.
- Á, az nem az én stílusom lenne. Nem vagyok jó színész, a memóriám is csak akkor jó, ha dalszöveget kell megjegyezni, de hogy még figyeljek is minden másra. Nekem ez magas, de persze mondták, hogy jó üzlet lenne, ha vállalnék egy-két filmszerepet is. Majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle – válaszoltam hosszadalmasan kérdésére, majd éppen akkor ért oda a pincér a rendeléseinkkel, amikor befejeztem monológomat. Megköszöntem neki, majd ki is fizettem, amikor megcsörrent a mobilom és a képernyő anyát jelenítette meg.
- Igen? - kérdeztem automatikusan, majd három percen keresztül hallgathattam a ledorgálását arról, hogy miért nem vagyok otthon, amikor a húgomra kéne vigyáznom. A fejemre csaptam felismerésül, hiszen tényleg megígértem neki, hogy ma visszamegyek a lakosztályba, de teljesen kiment a fejemből – Öt perc és ott vagyok – válaszoltam gyorsan és letettem.
- Bocsi, családi vészhelyzet van, úgyhogy mennem kell. De örültem a találkozásnak, Amanda! - biccentettem felé elbúcsúzásul, s még gyorsan volt annyi időm, hogy a srácoknak elvigyem az italokat. Ezután pedig rohanhattam is haza, hála a memóriámnak, ami elég gyatra! Szép kis este, mondhatom!
- Á, az nem az én stílusom lenne. Nem vagyok jó színész, a memóriám is csak akkor jó, ha dalszöveget kell megjegyezni, de hogy még figyeljek is minden másra. Nekem ez magas, de persze mondták, hogy jó üzlet lenne, ha vállalnék egy-két filmszerepet is. Majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle – válaszoltam hosszadalmasan kérdésére, majd éppen akkor ért oda a pincér a rendeléseinkkel, amikor befejeztem monológomat. Megköszöntem neki, majd ki is fizettem, amikor megcsörrent a mobilom és a képernyő anyát jelenítette meg.
- Igen? - kérdeztem automatikusan, majd három percen keresztül hallgathattam a ledorgálását arról, hogy miért nem vagyok otthon, amikor a húgomra kéne vigyáznom. A fejemre csaptam felismerésül, hiszen tényleg megígértem neki, hogy ma visszamegyek a lakosztályba, de teljesen kiment a fejemből – Öt perc és ott vagyok – válaszoltam gyorsan és letettem.
- Bocsi, családi vészhelyzet van, úgyhogy mennem kell. De örültem a találkozásnak, Amanda! - biccentettem felé elbúcsúzásul, s még gyorsan volt annyi időm, hogy a srácoknak elvigyem az italokat. Ezután pedig rohanhattam is haza, hála a memóriámnak, ami elég gyatra! Szép kis este, mondhatom!
Részemről lezárva! 
Cameron Peters
BOYS
❝♦ MUNKA, HOBBI : zenélés
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 121
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 121
|
Adam
Ha olyan iskolába jársz, ahol nyüzsögnek a tehetséges emberek annak csak egy hátránya van. Elkezded magad nevetségesen hétköznapinak érezni, hiszen mindenki ki tud tündökölni valamiben. Én pedig? Ott ülök a kis vázlatfüzetemmel a folyosókon, vagy másokat fotózok és az ő nevüket ismeri meg a világ nem pedig az enyémet. Az az igazság, hogy sosem vágytam hírnévre régebben. Nem akartam kitűnni a tömegből csak önmagam akartam lenni. Most azonban, hogy mindenki próbál áttaposni mindenkin, hogy ők legyenek a címlapon kifejlődött bennem egyfajta drukk, ami egyébként egyre hasznosabb, így elkezdtem társaságba járni azokkal, akikkel eddi egy szót sem váltottam. Így keveredtem én péntek este a Los Angeles-i Karaoke bárba annak ellenére, hogy konkrét énektudással korántsem rendelkezem. Ez azonban már azértsem tudott zavarni, mert ezzel nem voltam egyedül.
Ahogy belépek a bárba ismerős arcokat kutatok a tekintetemmel. Gyorsan végigpásztázom a jövendőbeli énekeseket, táncosokat és végül megakad a szemem a szőke fürtökön, amihez vélázítóan tökéletes arc tartozik. Adam Brown, aki mint modell igyekszik érvényesülni az iskolában korábban sokszor állt már előttem, hogy csináljak néhány képet róla. Ez mindkettőnknek hasznos gyakorlásnak bizonyult, hiszen én kitanultam a műtermi fotózás minden kis titkát.
Céltudatosan vágok át az emberek között és még egy másik lány előtt lehuppanok az Adam mellett árválkodó székre és megeresztek felé egy magabiztos mosolyt.
-Miről maradtam le?
Tiffany R. Westwood
GIRLS
❝♦ TITULUS : Bunny With a Gun
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 5
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 5
|
Candelaria & Matías
Ha már Los Angeles, akkor buli. Mindig is úgy tartottam, hogy nemcsak Las Vegas a féktelen szórakozás hazája, hanem Los Angeles is. A megannyi híresség és látványosság mellett a város tömve van jobbnál – jobb szórakozóhelyekkel, amiket érdemes kipróbálni, ha már itt járunk. Ugyan édesanyám azt mondta, ha megtudja, hogy az esetek kilencven százalékában el járok majd bulizni és szépen le is iszom magam a sárgaföldig biztosan hazarángat, de amit nem tud, az nem fáj neki. Én pedig fiatal vagyok, és úgy tartom, nem hagyhatok ki egyetlen lehetőséget sem, hogy jól érezzem magam. Ezek az évek hamar elmúlnak és aztán már csak az emlékek maradnak meg a számunkra. Nem úgy akarok visszaemlékezni magamra húsz év múlva, hogy mindig otthon ültem és unatkoztam a sok koncert és próba között, hanem tényleg élveztem a dolgokat. Emlékszem arra, mikor először részegedtem le, az édesapámmal voltam és még Ő akarta, hogy igyak, igen, valóban nagyon jó fej az apám, habár néha inkább mondanám felelőtlennek, mintsem bármi másnak.
A mai este közös döntés alapján úgy határoztuk meg, hogy egy közeli karaoke klubba jövünk le. A menedzserünk sem ellenezné a dolgot, mivel itt legalább még az éneklést is gyakorolhatjuk, illetve nekünk is jó, mert tudunk bulizni és én tudok inni. Igazából a mai Candéval való találkozásom után minden vágyam, hogy segg részegre leigyam magam. Haragszom Joséra, hogy elhívta velünk, ám hálás is vagyok érte, mivel én sosem mertem volna megtenni.
Már fél órája itt ücsörgünk a klubban, de Cande még sehol. Ugyan azt mondta késni fog, mivel be kell ugrania azt hiszem a stúdióba, de azért reméltem, hogy pontosan fog érkezni. Kissé félek az este miatt, nem tudom, hogy mit fog kiváltani belőlem a sok alkohol a jelenlétében, de azért remélem a legjobbakat.
- Hé, Maty, gyere, énekeljünk valamit! – ragadja meg a karom Carmen és a színpad felé húz. Lebeszél a DJ- vel egy random spanyol dalt, amit mind a ketten ismerünk, és azt kezdjük el énekelni. Nem kell figyelnem a monitort, hogy tudjam fejből is a szöveget. Ez egy igazi klasszikus, mindenki ismeri szerte a világon. Végig a bejárati ajtót figyelem és izgatottan várom, hogy Cande megérkezzen. Még nem ittam sokat, így az még nem tudott megártani nekem, arra emlékezni akarok, ahogy belép a klubba.
Code by Fremione.
Matías Venceslao
BOYS
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : L.A.
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 31
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 31
|
Maty & Cande
Podemos pintar, colores al alma,
Podemos gritar iee eê
Podemos volar, sin tener alas...
Ser la letra en mi canción...
Podemos gritar iee eê
Podemos volar, sin tener alas...
Ser la letra en mi canción...
- Még mindig érzek irántad valamit, de… - nagyot sóhajtok majd két lépéssel hátrébb menve nézek végig magamon a tükör segítségével. Nem hiszem, hogy jól lennék felöltözve vagy, hogy a mai lányokat idézzem pasi vadítóan, de nem ez a cél. Egyáltalán nincs semmi célom azzal, hogy elmegyek velük bulizni csak szeretnék egy kevés ideig, még egyszer utoljára a csapatuk tagja lenni semmi több. Ez olyan nagy kérés lenne részemről? Nem érdemelném meg? - Miért mondtam igent? Nemet kellett volna mondanom… - kiráz a hideg, ha a mai hűvös beszélgetésemre gondolok a legfontosabb személlyel az életemből.
Tudtam, hogy haragszik rám, de nem hittem, hogy ennyire a tudtomra fogja adni, de mindegy. Most inkább azzal törődök, hogy a menedzserem fél órán belül a város másik végében akar tudni, hiszen a mai napot látta a legjobbnak a találkozásra a dalszerzőmmel. Komolyan, ez ma nem az én napom, talán nem is a hetem.
Így hát ahelyett, hogy a karaoke klub felé venném az irányt, a szórakozás utcájába a barátaimmal inkább a küldött autóba foglalok helyet és rámosolygok a sofőrre, aki tövig nyomva a gázt repeszt végig az egész helyen. Csak minél gyorsabban legyünk kész mindennel, hiszen annál hamarabb érek oda hozzájuk.
- Neee, kérleek. Hadd mehessek már! Ígérem, holnapra megtanulom a szöveget, frissen és üdén jövök be felvenni, oké? Csak most engedj el, a barátaim már várnak… - türelmetlenül nézek az órámra, majd felöltve kiskutya szemeimet pislogok kettőt a menedzseremre, aki sóhajtva s bár nem tetszve neki az ötlet erről az egész partizásról, de elenged azért.
Másfél órás késéssel végül megérkezte, a dugó is ellenem volt, imádom a közlekedést, a Los Angeles-it meg főleg! Igazi élmény!
A kint lévő tükörben még megigazítom a ruhámat, a hajamat és nagy levegő kíséretében be is lépek, pont akkor mikor Matías és Carmen énekel. Csodálatosan hangzanak együtt, mindig is imádtam Maty hangját, egyszerűen tökéletes volt és sokáig elhallgattam volna, de véget ért a szám. Francba, pont a végére érkeztem…
- Szia, José – halvány mosolyt engedek meg felé, Ő viszont behajol, és két puszival üdvözöl. Régen kaptam ilyet… Tekintetemmel az ex-barátomat keresem s végül megemberelve magamat átszelem a köztünk lévő távolságot.
- Szia Maty, nagyon jól énekeltetek odafent. – dicsérem meg őket a mellkasomban egyre hevesebben doboló szívvel, miközben a jobb kezem a táskám szegélyét babrálja, amiben a saját – még meg nem mutatott – dalom lakozik.
ruha || can't hold us
Candelaria Pedreira
GIRLS
❝♦ TITULUS : ∞ Muchacha Triste
❝♦ KOR : 27
❝♦ MUNKA, HOBBI : ∞ éneklés
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : ∞ Palmwoods
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 64
❝♦ KOR : 27
❝♦ MUNKA, HOBBI : ∞ éneklés
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : ∞ Palmwoods
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 64
|
Candelaria & Matías
Már csak pár sor van a dalból, mikor meglátom Őt bejönni a terembe, Őt, aki oly' sokat jelent nekem még mindig. Érzem, hogy a hangom elcsúszik és egy oktávval mélyebben énekelek a kelleténél. Elszégyellem magam, mivel egy profi énekes ezt a tévedést nem engedheti meg magának, én pedig profi szeretnék lenni és híres. Olyan, akinek a nevét kimondod és mindenki tudni fogja, hogy kiről van szó. Los Angeles elhozhatná nekem ezt a hírnevet, azt a karriert, amire vágyom. Nem nagyképűségből mondom, de azt jól tudom, hogy a tehetségem igen is megvan hozzá. Kiskoromtól fogva járatnak ének tanárhoz a szüleim és speciális iskolába járattak általánosban, majd a gimis éveim alatt, amik még mindig tartanak csak a turné jóvoltából egy kis szünetet tartok a tanulásban, egy stúdióba járunk a gimi mellett, ahol is megismerkedtem Joséval, Carmennel, az összes barátommal és a mostanra a legfontosabb emberrel is számomra, Candéval. Ám ez a baráti kör már nem ugyanaz, mint ami régen volt. Mióta Cande elment minden másabb lett. Már egyrészről nem vagyunk olyan összetartóak, mint régen, de másrészről meg mégis jobban kitartunk egymás mellett, mivel nem akarunk elveszteni még több embert közülünk.
És ott áll Ő. A lány, aki még a mai napig egyetlen pillantásával le tudod venni a lábamról, elrepít a mennyekbe és nem enged visszatérnem többé. Mindig is egy ilyen lányra vágytam, de nem tudtam, hogy ekkora fájdalmat tudna okozni oly' sok dolog, amely vele kapcsolatos. Egyszer csak minden megszünt, a kapcsolatunknak vége lett és nem jött többé több üzenet tőle. Se egy kedves szó, sem egy kép, amit csak nekünk készített. Az égvilágon semmi és ez hatalmas űrt hagyott bennem, amit a mai napig senki sem tud betölteni és talán nem is fog tudni. A szerelem veszélyes dolog. A felnőttek mindig azt mondják, hogy óvakodjunk a drogoktól, a cigarettától, az alkoholtól, de azt nem, hogy a szerelemtől is, pedig ez tud a legfájdalmasabb dolog lenni. Sosem fogom elfelejteni ezt a pillanatot. Éneklek egy idegen országban Carmennel, az egyik legjobb barátomnőmmel, egy dalt, amely az anyanyelvemen szól, egy klubban, ahová igazából berúgni jöttem el és abban a pillanatban belép a terembe életem szerelme. Komolyan mondom, mint egy rossz, elcsépelt szappanopera.
Mikor végzünk a dallal remegő lábakkal megyek le a színpadról. Mosolygok, habár nem szeretnék, de egy ilyen helyen mindenkinek jó kedvűnek kell lennie, mivel ide szórakozni járnak az emberek nem pedig búslakodni, azt bárhol lehet.
El fog a féltékenység, mikor meglátom, hogy José arcon puszilja Candét, de rá nem szabad irigynek lennem, kiskorom óta a legjobb barátom, senki és semmi sem állhat közénk. Ő csak jót akar nekem és pont ezért hívta el Candét is.
- Szia, köszönöm - az arcomon egy apró mosoly bújkál, mikor odajön hozzám Cande és megdícsér. Tudom, érzem, hogy hallotta, hogy mennyire is hamis lett a dal vége, de nem emlegeti fel, amiért rendkívül hálás vagyok. Arra a következtetésre jutok, hogy ma este megpróbálok kissé kedvesebb lenni vele, mert egyikünk sem azért jött ide ma este, hogy egymással veszekedjünk és Ő amúgy sem volt velem olyan kegyetlen, mint én ma vele a sátraknál. - Igyunk meg valamit! - ajánlom fel neki egy mosoly kíséretében és a pulthoz invitálom. - Mit rendelhetek neked? - kérdezem, majd leülök az egyik bárszékhez. Én tuti valami erőset fogok inni, azért józan sem szeretnék maradni.
Code by Fremione.
Matías Venceslao
BOYS
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : L.A.
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 31
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 31
|
Maty & Cande
Podemos pintar, colores al alma,
Podemos gritar iee eê
Podemos volar, sin tener alas...
Ser la letra en mi canción...
Podemos gritar iee eê
Podemos volar, sin tener alas...
Ser la letra en mi canción...
Most is, mint mindig teljesen elvarázsol a hangja. Egyszerűen megszűnik a tér és az idő, a körülöttem lévő emberek is mintha eltűnnének és egyszeriben csak Ő meg én létezünk. Látom a szenvedélyt, a vágyat és azt a sok érzést, amit belerak ebbe az egyszerű kis spanyol számba, amit bárki eltud énekelni az utcáról. Ezt szeretem benne. Hogy mindent képes átélni, sosem ad ki a kezei közül érzelemmentes dalt és csak reménykedni tudok, hogy sose fog megváltozni. Azért pedig különösen hálás vagyok, hogy a kapcsolatunk tragikus végkimenetele nem hatott rá, nem vitte el a hangját vagy szegte kedvét és hagyott ott mindent. Kövesse csak az álmait, mert ha más nem is Matías teljes mértékben megérdemli a siker minden egyes fokozatát és ízét.
Emlékszem a legelső dalra, amit ketten énekeltünk. Nem hittem el, hogy nekem van hangom és félve kapcsolódtam be az akkor már remekül éneklő fiúhoz, de Ő bíztatott és újra kezdte a zongoránál a dalt. És ekkor megtörtént, kiejtettem ajkaimon az első hangokat melyek dallamba forrtak és… harmonizáltunk. Kiegészítettük egymást és szerettem vele énekelni, a Voy Por Ti-tól kezdve egészen a Nuestro Camino-ig. Mióta eljöttem ezeket a számokat nem tudom elénekelni, egyetlen közös szám sem áll a torkomra egyenesen félek elénekelni őket. Valahogy nem érzem ezt helyénvalónak, nélküle azok a dalok csak félbe vannak vágva.
Érzem a bakit a dalban, de a többiek számára ez nem annyira szembetűnő. Remélem nem amiatt csuklott el a hangja, hogy meglátott engem. Nagyot nyelek s ahogy figyelem őket csak arra leszek figyelmes, hogy féltékeny vagyok.
Féltékeny vagyok Carmen-ra, aki odafent énekelhet életem szerelmével, akit még mindig teljes szívemből szeretek és azt kívánom bárcsak nem jelentkeztem volna arra a hülye versenyre. Mondjuk, az még nem garantálja, hogy együtt is maradtunk volna, de én reménykedem, talán egyszer… egyszer még lehet közös jövőnk.
A körülötte lévő lányokra is féltékeny vagyok, hatalmas, vágyakozó pillantásokkal méregetek és szerintem már egyáltalán nem vagyok számára fontos. Csak ismerősök vagy valami hasonlók, mert ebből már nem lehet semmi, megbántottam.
- Rendben, igyunk. – egyezek bele és a pulthoz követve ülök fel az egyik bárszékre. Pillangók lepik el a gyomromat, szeretnék valamit mondani és hallani is, de ez csak az álmaimban lehetséges már. Itt elmulasztottam az esélyemet, elmélkedésemből Maty hangja ébreszt fel. – Én valami alkoholmentes koktélt kérek, mindegy mit. – mondandómat a pincér felé címzem, aki már fülig érő vigyorral az arcán áll előttünk.
- És hogy megvagy ezen az estén? – feszélyezve érzem magam mellette. Azt sem tudom, hogy üljek, mit mondjak vagy kérdezzek. Mintha egy törékeny dolgot tartanék a kezembe, ami bármelyik percben széteshet.
Ekkor viszont a saját nevemet hallom meg egy idegen személy szájából, a közönség pedig egyszerre kezd el skandálni.
- Candelaria itt van köztünk, és az egyik barátja megkért, hogy Őt is énekeltessük meg! – mondja be a bemondó hatalmas vigyorral, én pedig nagy szemekkel nézek rá. Nem akartam, hogy ez az este rólam szóljon, Matías miatt jöttem ide nem pedig másért…
- Sajnálom, mindjárt jövök, vigyáznál a táskámra? – egy bocsánatkérő mosoly keretében felé nyújtom az említett kiegészítőt majd a jól betanult mosolyt erőltetve rám megyek fel a színpadra.
- Akkor… fogadjátok sok szeretettel a következő dalt.– fogalmam sincs mit fognak szólni, nem tudom Matíasnak leesik-e az, hogy minden szó a dalomból neki van címezve.
De ahogy elindul az ismerős dallam már nem azzal foglalkozok kik előtt is állok és mik történtek a múltban, most a dalra figyelek, hogy minden érzést áttudjak neki adni.
A dal után bátortalanul sétálok vissza, eufóriában fürdik az egész lényem és még mindig reszket a bensőm a gondolatra, hogy a legmélyebb vágyamat énekeltem el a nagyközönség előtt annak a fiúnak célozva, aki most a háta közepére sem kíván.
- Valami azt súgja, hogy José intézte ezt… Te tudtál róla?
ruha || can't hold us
Candelaria Pedreira
GIRLS
❝♦ TITULUS : ∞ Muchacha Triste
❝♦ KOR : 27
❝♦ MUNKA, HOBBI : ∞ éneklés
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : ∞ Palmwoods
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 64
❝♦ KOR : 27
❝♦ MUNKA, HOBBI : ∞ éneklés
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : ∞ Palmwoods
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 64
|
Candelaria & Matías
Berúgni jöttem ide és nem azért, hogy bájcsevelybe kezdjek a volt barátnőmmel. Ennyi idősen más srácok, ha szakítanak a csajaikkal boldogok és felettébb örülnek annak, hogy végre megszabadultak tőlük, egyedülállók és azt tesznek, amit csak akarnak. Egy ideig én is elterveztem, hogy ez lesz, ezt fogom tenni. Mindennap más lánnyal leszek, sodródok az árral és élvezem a dolgokat. Ebben annyi kis baki lépett fel az évek során, hogy konkrétan Candén kívül nem volt még egy olyan lány, akit meg akartam volna csókolni. De persze megtettem. Egyáltalán nem élveztem azokat a csókokat és végig az a lány járt az eszemben, aki még akkor volt, amikor együtt voltunk. A mai napig töretlenül és teljes szívemből szeretem Őt. Rengeteg dologban első volt a számomra. Az első igazi barátnő. Az első szerelmem. Az első és az eddigi helyzet szerint az utolsó lány is, akivel lefeküdtem. Az első hölgy, akivel együtt aludtam. Az első minden tekintetben és Ő ezt jól tudja. Azt mondják az emberek, hogy az első szerelmet sosem lehet igazán elfelejteni, mindig ott lesz a parázs, ha már a tűz el is múlt. Volt egy rövid időszakom, mindössze pár hét, amikor azt hittem, hogy már jobban vagyok. Aztán jött a nagy áttörés. Ekkor jöttem rá arra, hogy annak hazudok, akinek csak akarok, de magamnak nem fogok tudni. Ez a tűz bennem a mai napig lángol és nem tűnik úgy, hogy valaha is el fog múlni. Szeretném azt hinni, hogy egyszer majd könnyebb lesz, de már nem reménykedem. Egyszerűen csak nem szabad. Sodródnom kellene az árral, mint a többi tizenkilenc éves srácnak. Egy időben még anyának is folyton ezt magyaráztam, pedig nem szoktam vele nagyobb dolgokat megbeszélni. Aztán rájöttem, hogy senki sem kíváncsi erre és jobb lesz, ha abbahagyom.
- Cande, itt van előttünk az egész este és alkoholmentes koktélt kérsz. Ez a hely közte van azon kevesek közt, ahol kiszolgálnak alkoholos itallal huszonegy év alattiakat is, akkor meg miért nem élsz a lehetőséggel? - kérdezem csodálkozva. Buenos Airesben nem igazán jártunk el inni, bulizni, ritka volt, amit nem is bántam, de ez már nem azaz ország, teljesen máshol vagyunk és jobbnak látom, ha kicsit változtatunk a dolgokon. - Oké, megértem, hogy nem kell tömény, de akkor hadd rendeljek már neked egy kis alkoholtartalmú koktélt! - könyörgök neki. Egyáltalán nem az a célom, hogy leitassam és remélem nem is érti félre a dolgokat, de azt akarom, hogy kötetlenebbül, gátlások nélkül tudjuk élvezni az estét.
- Eddig elmegy egynek, bejöttünk, ittunk egy kört, énekeltem, most meg itt vagyok. Majd lesz jobb is - mosolygok rá. Még mindig érzem a gátlásaim, de el akarom őket tüntetni, amennyire csak lehet. Még nem érzem, hogy hatna az a kevéske alkohol, amit eddig bevittem a szervezetembe, de még ki tudja mit tartogat számunkra az este. Továbbra is úgy érzem, ha sokat iszom ki fogok kotyogni olyan dolgokat is, amiket nem kellene és nem akarom, hogy színjózan legyen, ha ezeket esetlegesen elkezdeném kifecsegni. Talán, nem kellene többet innom.
- Aha - mondom neki döbbenten. Felhívták énekelni a színpadra nekem meg itt kell maradnom vigyáznom a cuccára. José irányába nézek, aki jobban és mindent tudóan vigyorog ott magának. Szóval Ő szervezte ezt be. Hálás vagyok neki újból, mivel már nagyon régen hallottam Candét élőben énekelni és már hiányzott ez az egész. Ennél már csak az lenne a jobb, ha ketten énekelnénk fent a színpadon egy duettet. Szeretném, de biztosan nem fogom megkérni rá. Majd közvetett módon és Josét fogom ezért felhasználni.
- Ki más intézte volna? - kérdezem nevetve. - Csodálatos voltál... - mondom neki szerényen. Ez az első bókom az újbóli találkozásunk óta. Még egy első dolog, amit vele élek meg. dolog, amit vele élek meg.
Code by Fremione.
Matías Venceslao
BOYS
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : L.A.
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 31
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 31
|
Maty & Cande
Podemos pintar, colores al alma,
Podemos gritar iee eê
Podemos volar, sin tener alas...
Ser la letra en mi canción...
Podemos gritar iee eê
Podemos volar, sin tener alas...
Ser la letra en mi canción...
A menedzsmentem szereti úgy beállítani a dolgokat, mintha minden a legnagyobb rendben lenne és nekem nincsenek is lelki problémáim. Ami igaz is részben, de a másik oldalról nézve bárki rájöhet arra, hogy azzal, hogy eljöttem Buenos Airesben ott maradt a szívem nagyobbik része. Itt, Los Angelesben nincsenek igaz barátaim, akik nem azért lennének velem, mert sok a pénzem vagy, mert ismert vagyok. Irene az egyetlen, akivel eddig sikerül megbarátkoznom annyira, hogy megbízzak benne, a többiek csak úgy vannak. Nem szeretnek szomorú dalokat felvenni velem, de szerintem ezek is szükségesek ahhoz, hogy megtudják milyen is vagyok valójában. Talán kívülről az látszik, hogy egy sikeres, mosolygó tizenéves vagyok, de belül felfal a bűntudat meg a szerelmem hiánya. Most is, hogy itt áll előttem az a fiú, aki mindenben az első volt számomra kissé megvisel. Hazudnék, ha azt mondanám, nem vártam ezt az időt mikor újra láthatom Őt, és beszélhetek vele, de valahogy nem így képzeltem el ezt az egészet.
Azt hittem a nyakába ugrok majd és magához ölel jó szorosan, hogy soha többé nem enged el és én sem Őt. De ehelyett egy hűvös beszélgetésen estünk keresztül, megérdemlem ezt a ridegséget értem én, csak azért mégis… De José-nak köszönhetően talán ez meg fog változni, legalábbis úgy látszik hiszen a szórakozóhelyeknek és az alkoholnak köszönhetően az ember nyelve igazán meg tud eredni ilyenkor, talán nekünk is csak egy iciri picire löket kell ahhoz, hogy helyrehozzuk a dolgokat. Ha még helyre lehet hozni ezeket, azon sem lepődnék meg, ha bejelentené, együtt van valakivel. Jóképű, énekelni is tud és motorozik, kinek ne kéne egy ilyen pasi? Ráadásul mindig odafigyel, kedves és a tenyerén hordozza a lányokat. Féltékeny lennék a lányra? Naná! Még az is zavart, hogy Carmen-nel énekelt, aki az egyik legjobb barátnőm volt Argentínában.
- Nem igazán engedhetem meg magamnak azt, hogy berúgjak. Nem a pénz miatt, hanem a kukucskáló emberek és hallgatózó fülek miatt, sosem tudhatni mikor hoznak le ezzel egy cikket. – legalábbis a menedzserem mindig ezt mondja, nem képes másról beszélni ilyen alkalmak előtt csak erről. Tudom, hogy nem szabad és nem is állt szándékomban, de azért mégis zavar mennyire nem bízik bennem. – Rendben, de valami finomat, ha lehetséges és olyat, ami nem üt ki nagyon. Holnap korán kelek… - na, igen. A másik dolog az, hogy rendesen bevagyok táblázva az elkövetkezendő pár hónapra így nem csoda, ha nem díjazzák a bulizni vágyásomat. Hatalmas elvárások lebegnek a fejem fölött, én pedig úgy érzem túl kevés vagyok én ehhez.
- Úgy legyen! Igazából csupa jót beszélnek erről a helyről, a karaoke estéjükön teltház van, de amúgy is. – általános dolgokról igazán jól eltudok csevegni. Egészen addig, míg nem fordul a szó komolyabb témákra minden a legnagyobb rendben lesz. Ha ez megtörténik félő, hogy mindkettőnknél eltörik a mécses és kimondjuk az elmúlt két év sérelmeit.
Fogalmam sincs, hogy ez jó lenne-e vagy sem a kapcsolatunkra nézve. Talán így lehetőségünk lenne túllépni, akarom mondani nekem lenne rá alkalmam, mert szerintem Matías már rég nem érez irántam semmit.
- Köszönöm. – mosolygok rá hálásan, majd a színpad felé veszem az irányt. A torkomban dobog a szívem, a pulzusom is az egekben van annyira félek énekelni a régi barátaim előtt, ők a legnagyobb kritikusaim. Az pedig, hogy életem szerelme előtt énekelem el azt a dalt, amit a hiányában írtam még inkább fokozza a hangulatomat.
De összességében jól ment, legalábbis én úgy érzem, mert mikor lemegyek gratulációk vesznek körbe, de én egyetlen embertől szeretném hallani. Matías.
- Komolyan, az a gyerek nem változott semmit. – nevetek én is vele majd elpirulva nézek gyönyörű mogyoróbarna szemeibe. – Köszönöm szépen, sokat jelent a dicséreted…- főleg a mai hűvös beszélgetés után. Elveszem az időközben megjött italt és belekortyolok. Kicsit erős…
- És… mi újság van még veled Maty?
ruha || wainting all night
Candelaria Pedreira
GIRLS
❝♦ TITULUS : ∞ Muchacha Triste
❝♦ KOR : 27
❝♦ MUNKA, HOBBI : ∞ éneklés
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : ∞ Palmwoods
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 64
❝♦ KOR : 27
❝♦ MUNKA, HOBBI : ∞ éneklés
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : ∞ Palmwoods
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 64
|
Candelaria & Matías
Nekem még nincs igazi, állandó menedzserem, olyan, akire vágyok. Oké, hogy a Buenos airesi stúdiónkban elrendezték, hogy idejöhessünk, de a kettő nem ugyanaz. Szeretném, ha lenne valaki, aki féken tartja a bandát és szid, hogy ha kell, mivel mindenki a saját hibájából tanul, így meg beleeshetünk ugyanabba a hibába kétszer, háromszor, négyszer, vagy még ezeknél is több alkalommal, mire észrevesszük mi lenne a helyes magatartás. Sokan panaszkodnak, hogy a menedzserük ilyen meg olyan rossz, de szerény véleményem szerint csak szimplán szigorú és a jót akarja menedzsmenteltjének. Nem akarja, hogy elkajlódjon, hogy rossz dolgok történjenek vele, hogy a rajongói elforduljanak tőle. Persze vannak tényleg rossz menedzserek is, akik csak a saját érdekeiket nézik, hogy minél többet kaszáljon azon az ifjún, akit állítólagosan éppen támogat. Én egy olyan mentort szeretnék, aki szigorú, nem enged el minden este inni, figyel rám, pót anyukám vagy apukám lenne, de ezzel egy huzamban mégis laza. Félek, hogy soha nem fogok ilyet kifogni, de a remény hal meg utoljára, nemde?
Kiskorom óta sokat ábrándoztam arról, hogy ott állok fent a színpadon milliók előtt, dalokat énekelek angol nyelven, igazi nemzetközi popsztár akartam lenni. Mára már kicsit változtattam a terveimen és szívesebben énekelnék a saját anyanyelvemen az egész világnak meg amúgy sem az erősségem az angol, így jobbnak látom, ha maradok a gyökereimnél. Argentína gyönyörű ország és biztosra veszem, hogy rengetegen irigykednének amiatt, amilyen körülmények közt felnőttem. Ugyan a szüleim átlagos helyzetűek, de mindent meg tudtak adni nekem, amire csak szükségem volt. Támogatnak lelkileg és anyagilag is mindenben, amihez hozzákezdek. Bíznak bennem és szeretnek.
- Szóval félsz attól, hogy a média nehogy rossz képet állítson fel rólad - bólintok és a kezem kezdem el fixírozni. Még sosem voltak ilyen érdekesek a kidudorodó erek a kézfejemen és az a kis heg a jobb hüvelykujjam alatt, amit még az óvodában szereztem be. Ám mindezek ellenére eltünődöm azon, amit mond. Teljességgel igaza van ebben a dologban. Ha a média rossz képet állít fel róla sokan el fognak fordulni tőle még azelőtt, hogy megismernék. A rajongói pedig csalódni fognak benne, de attól még ihat egy kicsit, hogy éppen jobban érezze magát, azért senki sem fogja megszólni. Fiatal és ezt ki kell élveznie, míg nem késő. - Rendben, akkor rendelek neked egy Cosmopolitian koktélt, nincs benne sok alkohol - mondom, én ezt már magamban eldöntöttem és nem akarom, hogy nemet mondjon rá, így amilyen gyorsan csak tudom meg is rendelem az italunkat. Én töményet iszom, engem még nem nagyon figyel a média, kiélvezem azt a kis időt, míg azt teszek, amit csak akarok.
- Jó kis hely azt meg kell hagyni. Voltál már itt korábban is? - mosolygok kedvesen, de még mindig érzem ezt a nem múló feszültséget kettőnk között. Szeretném, ha alábbhagyna, de egyszerűen nem sikerül neki. Fesztelenül, szépen akarok beszélgetni vele mindenféle témákról. Remélem egyszer még sikerülni fog.
- Igazán nincs mit - mosolygok rá és igazán zavarban érzem magam. Nem tudom, hogy igazat mond- e, hogy tényleg jól esik neki a dícséretem vagy csak megjátssza. De mi értelme lenne megjátszania magát? Ismerem, mint a rossz pénzt.
- Semmi, csak amennyit tudsz, csereturné - rántom meg a vállam. Nem kérdezek vissza vele kapcsolatban, nem akarom, hogy azt higyje érdekel, még ha úgy is van.
Code by Fremione.
Matías Venceslao
BOYS
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : L.A.
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 31
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 31
|
Maty & Cande
Podemos pintar, colores al alma,
Podemos gritar iee eê
Podemos volar, sin tener alas...
Ser la letra en mi canción...
Podemos gritar iee eê
Podemos volar, sin tener alas...
Ser la letra en mi canción...
Az első pár hónapban rendesen tartottam a barátaimmal a kapcsolatot, felhívtak őket skype-on, amikor csak tudtam, néztem, ahogy próbálnak és a fellépésekről is mindig megnéztem a videókat, amiket küldtek vagy megkértem, hogy kapcsolják össze a laptopot, hogy én is nézhessem. De ezzel csak magamnak csináltam rosszat, mert ők mindvégig együtt voltak, ott voltak egymásnak mikor rosszkedvűk volt, ha történ valami egyből megoldást tudtak rá keresni. Én pedig elszigetelve éltem tőlük, mintha egy műsort néztem volna a tv-ben, egy olyat, amiben a legjobb barátaim és a szerelmem vesznek részt és jól szórakoznak. Gyűlöltem ezt az egész lehetőséget, utáltam, vissza akartam adni az egészet és visszamenni a társaimhoz, de ez azt jelentené, hogy feladtam. Márpedig én nem adhatom fel, nem szeretnék csalódást okozni a családomnak, az édesanyámnak sem. A naplójából tudom, hogy az volt kisbaba koromban a legnagyobb vágya, hogy én is az Ő nyomdokaiba lépjek és egy napon együtt énekeljünk nagyközönség előtt. Nos, ez már nem fog bekövetkezni, de minden egyes alkalommal mikor színpadra állok elképzelem, hogy velem van, és fogja a kezemet.
Már csak miatta sem adhattam fel ezt az egészet, így inkább a barátaimról mondtam le fájó, vérző szívvel. Mindennél fontosabbak számomra a haverjaim, Matías, José, Carmen meg a többiek, de elvonták a figyelmemet arról, amiért idejöttem.
Tudom, hogy nem ez volt a legjobb módja annak, hogy elszakadjak tőlük, még mindig tarthattam volna a kapcsolatot, néhány videós beszélgetés, visszahívás, születésnap felköszöntés még nem lett volna nehéz, de mégsem tettem. Úgy gondoltam, ha már valamit csinálok, akkor azt rendesen tegyem, és ne adjak esélyt arra, hogy fájjon. Így is fájt és még most is.
- Pontosan, a menedzserem megölne, ha egy lehúzó sztorit közölnének a turné előtt. – sóhajtok, és most veszem csak észre, hogy Matías az első ember, akinek megemlítettem ezt az egész turné dolgot.
Nem rég vetült fel bennük ennek az ötlete, és már szervezkednek is, a szüleim sem tudják, mivel akadt egy apró problémám. Nem érzem magam készen erre a nagy feladatra, voltam már turnékon, de akkor ott voltak Matyék és sokkal könnyebb volt, tartották bennem a lelket. Talán most is rájuk lenne szükségem. – Oké, oké, de ha nem fog ízleni narancslevet fogok inni. – figyelmeztettem mosolyogva mielőtt elmentem volna a színpadra dalolni.
Nem azt mondom, hogy nem szeretek énekelni csak most az átlagnál is nagyobb lámpalázam volt az árgus szemek miatt. De jól sikerült, és még dicséretet is kaptam a legfontosabb személytől, ami teljesen feldobott, ezt jobb ha zsebre teszem mert nem mostanában fogok még ilyen jellegű bókokat kapni.
- Csak napközben, meg egyszer Irie-vel meg a fiúkkal eljöttünk ide, akkor volt itt karaoke est. – mesélem mosolyogva, megfeledkezve arról, hogy Matías nem sűrűn tudja ki az az Irie és kiket takar a fiúk címszó. Remélem, nem gondolja azt, hogy máris bepasiztam, és más valaki iránt táplálok érzéseket. Ez nincs így.
- Csereturné. – ismétlem ugyanazzal a hangleejtéssel, amivel az előbb a mellettem álló fiú tette. Érzem, hogy még mindig hatalmas a kettőnk közt lévő nyílás, átugorhatatlan, egyedül pedig egyenesen lehetetlen átívelni ezt a távolságot.
- Emlékszel arra a koncertre mikor José-t megvicceltük? – kérdezem tőle vigyorogva, hátha ezzel beindítom a beszélgetést.
Hagyomány volt az, hogy megvicceljük a társainkat egy-egy fellépés előtt, de a legemlékezetesebb az mindig is a Joséé maradt, amikor is beugrattuk, hogy tűzriadó van, Ő pedig alsóban futott végig a kivilágított színpadon úgy, hogy a közönség már bent ült és várta a koncert kezdetét.
ruha || somebody to you
Candelaria Pedreira
GIRLS
❝♦ TITULUS : ∞ Muchacha Triste
❝♦ KOR : 27
❝♦ MUNKA, HOBBI : ∞ éneklés
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : ∞ Palmwoods
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 64
❝♦ KOR : 27
❝♦ MUNKA, HOBBI : ∞ éneklés
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : ∞ Palmwoods
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 64
|
Candelaria & Matías
Az alkohol szag teljesen bejárja a karaoke klubot, pedig ide nem inni jönnek elsősorban az emberek, hanem énekelni, de ettől függetlenül rengeteg részeg fiatal van itt. A nagy része az itt jelenlévőknek huszonegy év alatti és mindannyian illuminált állapotban szédelegnek, nevetgélnek, simán kiadják az italt nekünk is, ami elég szomorú a tulaj szemszögét nézve. Csak egyszer jönne ki ide egy ellenőr és már rögtön baj lenne, be is zárathatják a helyet emiatt. De most engem egyáltalán nem érdekel ez a dolog, inkább élvezem, hogy itt lehetek, és korlátok nélkül ihatok. Habár talán egy korlát mégis van és az nem más, mint Cande. Nem emlékszem arra, hogy látott volna valaha is részegen, ami lehet abból az okból kifolyólag, hogy annyira a padlón voltam, hogy nem jut eszembe arról az esetről semmi, vagy még tényleg nem történt meg. Az utóbbi sokkal valószínűbb, mivel azt a mai napig hallgathatnám, ha ez igaz volna. Már ez alatt a tíz perc alatt is felhozta volna, hogy bezzeg mikor… Szerencsére nem tette, de nincs is mit.
Elvarázsolva érzem itt magam, szemben Cande gyönyörű csokoládébarna szemeivel és annyival nőiesebb és gyönyörűbb lett, mint valaha is volt. Sosem tetszett az ombre haj, mindig úgy gondoltam, hogy ami minden második embernek van az egyenesen ocsmány, de neki valami fenomenálisan áll. Szeretném magamhoz húzni, megcsókolni, beletűrni a hajába és csak vigyorogni egész este az oldalán és büszkén annak a tudatában lenni, hogy Cande újra az enyém. Félő, hogy már soha nem lesz ilyen.
- Turné? Merre? – kérdezem döbbenten. Örülök a sikerének, biztosra mondom, hogy én vagyok a legnagyobb rajongója, de ez a hír meglepett. Még csak most találkoztunk újból, de máris elmegy, és ki tudja mennyi időre és ki tudja hová. Lehet, hogy a jobbik esetben csak Amerika, de az sem kizárt, hogy világkörüli, mivel meg van hozzá a tehetsége. Nem, én ezt nem akarom, lehet, önző vagyok, de azt akarom, hogy itt maradjon mellettem. Egyszer már elvesztettem és ugyan még nem kaptam vissza, de vissza akarom, minél hamarabb.
- Almalé – mondom neki mosolyogva. Sosem szerettem a narancslevet és ezt Ő is tudja, ezért akárhányszor azt akart inni régen is mindig kijavítottam. Jól esik egy kicsit nosztalgiázni és úgy viselkedni, mint anno.
- Akkor máris vannak itt új barátaid? – kérdezem tőle, de nem olyan meglepetten. Mindig is tudtam, hogy nem fog egyedül antiszociálódni a szobája legeldugottabb sarkában és sírni, mert megszakította a kapcsolatot velünk, akik Buenos Airesben maradtak. Igen, valóban kibaszott féltékeny vagyok a fiúk szó hallatán, de ezzel egy huzamban meg is könnyebbültem és örülök neki, mert vannak barátai, akik vigyáznak rá és már nincs egyedül. Szeretném, ha boldog lenne, ha már nem is adatik meg a lehetőség, hogy ezt velem tegye meg.
- Jajj ne is mond! – nevetem el magam és feltörnek az emlékek, az a sok tréfa, amiket együtt követtünk el a kis csapatunkkal. Valami hihetetlen, ahogy a felszínre törnek, egyszerűen nem tudom abbahagyni a nevetést és muszáj egy kortyot innom, mielőtt megfulladnék, a szemem könnyezik, hihetetlen jól érzem magam.
- Menjünk, énekeljünk egy dalt ketten! – mondom hirtelen ötlettől vezényelve. Nem tudom, hogy most valóban ilyen bátor vagyok – e vagy csak az alkohol rásegített a dolgokra.
Code by Fremione.
Matías Venceslao
BOYS
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : L.A.
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 31
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 31
|
Maty & Cande
Podemos pintar, colores al alma,
Podemos gritar iee eê
Podemos volar, sin tener alas...
Ser la letra en mi canción...
Podemos gritar iee eê
Podemos volar, sin tener alas...
Ser la letra en mi canción...
Ha most még Buenos Aires-be lennénk, akkor az apám nem engedné meg azt, hogy eljöjjek egy ilyen helyre, vagy hogy egyedül éljek a saját lakásomban, felügyelet nélkül. Nagyon védelmező, bármit megtenne, hogy ne az anyám sorsára jussak, de lehet a Sors nem is azt az utat szánta nekem. Így is hatalmas veszekedések voltak, mikor kiderült, hogy énekelek és mindenben segített Matías és a nagynéném. Elakart jönni, de én nem akartam ott hagyni senkit, főleg nem azt a fiút, akibe első találkozáskor beleestem.
Na nem úgy, mint egy árokba, vagy a lépcsőn, hanem annál sokkal veszélyesebben, ebből nem lehet kimászni és őszintén megmondva nem is akarok. Túlságosan fontos számomra az előttem álló fiú, és legszívesebben most elmondanám, mennyire sajnálom mindazt, amit tettem. De nem tehetem.
A múltat el kell engedni. Igen, a nagynéném is mindig ezt mondja.
Nagy változáson esett át az öreg, ahogyan mindnyájan, akadnak akik pozitív irányba és felfelé, de én, csak lefelé mentem, emberileg semmivé váltam mikor nem írtam vissza nekik. Az apám is jogosan lehetne rám kiakadva, most még a felügyeletet is megérteném, de nem, itt, ahol nem vagyok biztonságban, ahol kb. egy igaz barátom van, ott bezzeg nem küld senkit a nyakamba. Kémkedni.
Vajon mit szólna, ha megtudná kik érkeztek a városba? Kivel találkoztam és, hogy ugyanaz a személy most alkoholos italt rendelt nekem? Örülne neki? Szeretné? Talán megbékélne végre azzal, hogy szerelmes a kicsi lánya?
- Egész Amerika, talán Európa is, még nem tudom. Igazából ez még titok… - csak nekem akkora szám van, hogy elmondom a barát nem barátomnak, hátha kiváltok belőle némi érzelmet. Támogatást várok, de igazából megértem miért nem kapok. Én se voltam ott neki, pedig Ő – meg a többiek is – megérdemelnék.
- Almalé akkor. – mosolyodom el, ahogy eszembe jut az a rengeteg alkalom mikor kijavított. Előtte sose volt gondom azzal, hogy mit iszok, általában mindent, amit a házvezetőnőnk elém tett. Hiányzott, kimondhatatlanul.
- Igazából csak egy, mert egy emeleten lakunk… - szomorúan sóhajtok, amiért ennyire silány munkát végeztem a barátok szerzésében.
Igazából Argentínában sem volt sok, eleinte egy sem, és ez akkor kezdett változni mikor elkezdtem külön zongoraórákat venni, és megismertem Carment, majd a többieket. És őket lehetetlen pótolni, a szívemben rengeteg hely van, de Ők lesznek mindig is a legkedvesebb barátaim, és Irie is ide tartozik.
- Régi szép idők. – mosolyodok el, és újból belekóstolok a koktélomba. Szokatlan az íze, de mégis ízlik, szívesen iszok bele még egyszer mielőtt újból megszólalni, de ekkor azt kívánom bárcsak ne ittam volna bele. Majdnem megakad a torkomon hallva az ötletét.
- B…biztos, hogy velem akarsz énekelni? – hitetlenkedve kérdezek vissza, de mielőtt válaszolhatna már elő is kapom a táskámban lévő mp4-et, hogy átszelve a termet a dj-nek adjam és megkérjem, hogy a 3-as számot tegye be róla. Az a Mi dalunk.
Annyiszor énekeltük együtt, és ami meglepő sose beszéltünk össze, hogy ilyet írunk, egyszer csak lett az a dal. És végre jó egy kis hazait is csempészni ebbe a Los Angeles-i álomba. Bátortalanul lépek fel a színpadra, elveszem az egyik mikrofont és megvárom, hogy felcsendüljön az első pár dallam. Megint átjár a bizsergés, ugyanaz, amit először éreztem a dal éneklésekor.
- Tanti tiempo caminando junto a ti. Aún recuerdo el día en que te conocí. – kezdek bele, hatalmas pillangósereggel a gyomromban, majd Matíast nézve folytatom. – El amor en mí nació, tu sonrisa me enseñó… - pár másodpercre elveszem róla tekintetem, nem tudom mit látnék benne és inkább a hangjára összpontosítok. Visszanézek rá, és hirtelen már nem is látom a körülöttünk lévő embereket. Minden és mindenki eltűnt, cask Ő és Én számítunk. Csak ketten vagyunk, s most ugyanazt érzem, mint az első találkozásnál. Szerelmes vagyok, kimondhatatlanul, leírhatatlanul és megmásíthatatlanul.
ruha || az énekelt szám
Candelaria Pedreira
GIRLS
❝♦ TITULUS : ∞ Muchacha Triste
❝♦ KOR : 27
❝♦ MUNKA, HOBBI : ∞ éneklés
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : ∞ Palmwoods
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 64
❝♦ KOR : 27
❝♦ MUNKA, HOBBI : ∞ éneklés
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : ∞ Palmwoods
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 64
|
Ajánlott tartalom
1 / 2 oldal • 1, 2
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.