ÜZLETSOR

Nem lepett meg, mikor Tessa azt mondta, nem merne elmenni. Hogy a ruhája miatt vagy a félénksége miatt, az más kérdés volt, és nem is tudtam volna megválaszolni. Nem ismertem annyira, hogy megtudjam mondani, viszont egyszerűen nem tudtam őt elképzelni egy buliban. Legalábbis még ha sikerült is nagyszerű fantáziámnak hála odaképzelnem, egyszerűen nem tudtam kinézni belőle, hogy felszabadultan táncol meg iszik és kötetlenül beszélget másokkal. Mindenesetre azzal nyugtattam magamat, hogy ezt úgyis hamarosan megtudom. Csodák csodájára ugyanis Tessa szó nélkül beleegyezett a ruhavásárlásba. Határozottnak tűnt ezzel a bulival kapcsolatban. Vagy csak nem akarta most visszamondani, hogy már ennyire belelendültünk. Reméltem is, hogy nem mondja vissza, mert már egészen beleéltem magamat a képbe.
- Jaj, ne félj, egy ruha miatt nem fogok csődbe menni – nevettem fel a lány zavart megjegyzése miatt. Aranyos volt, ahogyan így igyekezett a lehető legkevesebbet igyekezett a saját lelkére vállalni, és még amiatt is rosszul érezte volna magát, ha a kelleténél több pénzt csikart volna ki belőlem.
Vállamra kaptam a táskámat, és a lányt követve lazán kibattyogtam a könyvtárból. Vigyorogva még a vastag szemüvegkeretes könyvtárosnőnek is integettem, aki szigorúan, szúrósan meredt rám, míg ki nem értem az ő szent helyiségéből. Korrepetitoromat egészen a parkolóig követtem tisztes távolból – nem tudom, mit hitt, hogy miért maradtam le mögötte – de igazság szerint, ha már vásárolni viszek, úgy gondoltam, hogyha tisztában vagyok a méreteivel, és magamban kénytelen voltam megállapítani, hogy többet is ki lehet hozni belőle, mint amit gondoltam. Aztán a suli parkolójánál magamhoz ragadtam az idegenvezetés jogát, és egyenesen a lakkozott fekete kocsimhoz irányítottam a lányt.
- Pattanj be! – intettem neki, és a lehajtott tetejű járgány hátsó üléseire ledobtam a néhány tankönyvvel megpakolt hátizsákomat, majd kényelmesen elhelyezkedtem a sofőrülésem, és vártam, hogy Tess is így tegyen az anyósülésnél. Futólag bekötöttem magamat, benyomtam a rádiót, és beindítottam a motort. Ügyes manőverekkel kitolattam a parkírozóhelyemről, majd egyenesen Beverly Hills felé vettem az irányt.
A szokásosnál lassabban, de még így a megengedett sebességhatárt meghaladva száguldoztam Los Angeles belvárosában a lehető legtöbb üzletet tartalmazó negyed irányába. A kesztyűtartóból közben előkotortam magamnak egy fekete napszemüveget, és bocsánatkérés helyett egy kaján mosolyt villantottam utazótársam felé, mikor a lába felé tapogatóztam jobb kezemmel. Na azért nem tapiztam le, mert nem akartam feszegetni a határokat, szigorúan csakis a kesztyűtartóhoz nyúltam.
- Ismerek egy jó helyet, a végzős évfolyam leendő méhkirálynői oda járnak vásárolni. Már csak parkolóhelyet kell keresnünk – avattam be Theresát a tervbe, miközben egy piros lámpánál várakoztunk. A tűző napsütéstől arcunkat az utca hajoló pálmafák árnyékolták le, de azért örültem, mikor tovább haladva sikerült egy belső garázst találni a kocsimnak, ahol a hűtőfolyadék előreláthatólag nem fog felforrni.
Mivel ráadásul elég közel sikerült megállnom az üzletsorhoz, melyre gondoltam, nem kellett sokat sétálnunk, hogy a hosszú sétálóutca két oldalán végigépített legdrágább ruhaboltokhoz érjünk. Mielőtt azonban akárcsak bementünk volna egybe megállítottam magunkat a járdán, és hagytam a lánynak, hogy körülnézzen. Sejtésem szerint erre nem nagyon járt még. Bár nem tudom, milyen vagyoni osztályba tartozik a családja, nem tűnt olyannak, mint a Prada-t vagy eredeti Coco Chanelt visel. Engem meg nem zavart, ha a csajok nem azt viseltek, de Hollywood Arts-i női hierarchiában, ha jól tudom, ez sokat számított. Így a ma esti bulin is.
- Na, hova szeretnél menni először? – fordultam a kissé megszeppentnek tűnő lányhoz, és ezzel most visszadobtam az ő térfelére a labdát, pont úgy, mint mikor nemrég ő kérdezte meg tőlem, hogy törivel vagy matekkal szeretnék-e kezdeni. Így most neki kellett dönteni, hogy melyik üzletbe szeretne körbenézni.