Irene Woo
1 / 1 oldal • Megosztás
Irene Woo |
I am... Irene Woo (우아린) BECENÉV Irie KOR 18 CSOPORT girls SZAKMA hivatásos táncosnak készül PLAY BY Irene |
Personality „Hogyan süssünk Irene Woo-t?” – eredeti recept Hozzávalók: - 20 dkg liszt - 2 tojás - egy fazék megtöltve kedvességgel - pár szem önbizalom - 2 evőkanál aranyosság - egy csipetnyi szorgalom - reszelt báj, igény szerint - 1 teáskanál lustaság - őszinteség és közvetlenség szirup - egy csipetnyi humor - 1 evőkanál reszelt okosság - végezetül pedig 1 csésze szenvedély Elkészítése: A fazék kedvességhez adjuk hozzá a csipetnyi szorgalmat és a csésze szenvedélyt, majd tegyük a fazekat a platnira, és főzzük körülbelül tíz percig. Félidőnél szórjuk bele azt a pár szem önbizalmat és az evőkanál okosságot. Nincs ok az aggodalomra, a forrástól majd felolvad. Az idő lejárta után kapcsoljuk le a platnit, húzzuk arrébb a fazekat, és öntsük a teáskanál lustaságot az eddigiekhez. Szórjuk a reszelt bájt tetszés szerinti mennyiségben a főztünkhöz, kavarjuk meg egy kicsit, s jöhet a liszt meg a tojás. Kézzel kicsit gyúrjuk össze a fazékban, hogy összeálljon, majd terítsük ki a „tésztát” egy deszkára. Ismét gyúrjunk rajta, hogy még jobban összeálljon, aztán jöhet a tepsi, amit kenjünk be a őszinteség és közvetlenség szirupunkkal. Egyengessük el a tésztát, fűszerezzük meg egy kis humorral és varázslattal, aztán mehet is a sütőbe kilenc hónapra! | About me 2014. március 26. - Szóval… - Néz fel a szemüvege mögül az a hölgyike, aki húsz perce még nem gondolta volna, hogy az félig rózsaszín hajú leányzó, akit fogadott ilyen történetet fog neki mesélni. – Azt mondod elszöktél? Pont ide? Nincs ez kicsit messze? - Nézze, nem akarom még egyszer elmondani, mert nem vagyok büszke rá, miként jutottam el eddig, de ez volt a legjobb megoldás. – Sóhajt egyet a lány, és látszik a szemében, úgy érzi vallatáson van. Pedig nem ezt akarta. Mikor ellopta a pénzt nevelőapja széfjéből, nem tolvaj akart lenni, hanem szabad. Azért tette, hogy végre megmentse magát. Hogy végre kikerüljön a börtönből, amiben eddig élt. - Nem volt rossz életem náluk, nem ezt mondom. Azt mondom, hogy maga is megőrülne, hogyha a nevelőszülei olyasmire kényszerítenék, amit Ön nem akar. – Magyarázkodik. Érződik a hangján a félelem. A félelem, hogy nem fognak hinni neki, és visszaküldik. Hiszen még csak 17 éves, hogy tudna magáról megfelelően gondoskodni? - Pontosan mire is kényszerítettek? – Dől kicsit előre, szemüvegét feljebb tolva a pszichológus, mint akit hirtelen érdekelni kezdtek az események. Az eddigi döglött hal tekintethez képes haladás. Mindenképp. - Táncolni akarok? Ez akkora kérés? Nem lehetne engedni, és nem ájulásig hajszolni, hogy én legyek az iskolaelső? Lehet nem is akarok egyetemre menni, akkor miért kell erőltetni? Miért kell bántani, ha egy kicsit romlanak az osztályzataim? Ha nem vagyok olyan jó, mint amit elvárnak tőlem? – Kikel magából. Eddig bírta. Erős volt, de most a könnyek megállíthatatlan patakokként folynak le bájos arcán. Agresszíven törli le az oda nem való kicsi foltokat az pulóvere ujjával, hogy bánatos szemét az előtte ülő nő tekintetébe fúrja. Mesélni kezd. Magáról. Az életéről. Hogy öt éves volt, mikor a szülei meghaltak. És eddig három árvaházban volt. Senki sem szerette, elhagyták. Kedvtelésből fogadták örökbe, de aztán visszavitték, mert nem olyan volt, mint várták. Hogy teljesíthetetlen akadályokat állítottak elé. Nem verték. Hevesen tiltakozik az ilyen kérdésekre. Hiszen szereti ő a nevelőszüleit. Csak teret akart, egy kis szabadságot, egy saját álmot. Még hosszan beszélgetnek. A nő minden programját lemondja, csak hallgatja a lányt. Aztán alkut köt vele. Itt marad. A hölgy telefonál, alkut köt a szülőkkel is, a lány pedig újra elsírja magát. Nem akarja elhinni. Sosem próbált őszinte lenni, nem kért, nem kérdezett. Csak tűrt. Mert félt, hogy újra el fogják dobni, hogy újra nem megfelelőnek gondolják. Holott csak el kellett volna mondania. Azt hitte, nem hallgatnák meg. Itt marad. Most már végleg. 2015. május 6. Újra itt van. Vidám, mosolyog. A haja már nem rózsaszín, nemrég festette be. Bár hiányzik neki. Most nem panaszkodni jött, most kérni fog. Mosolyogva húzza fel a lábát a fotelben, ahogy mindig csinálja, hiszen régóta jár ide, minden héten. Az előtte ülő nő is kényelmesebb testtartást vesz fel, sugároz a lány felé valamit. Szeretetet. Szinte húgának tekinti. - Azt mondtad valami fontosat kell kérdezned. – Néz rá mosolyogva, érdekli. - Tudod, hogy voltak már fiúim, ugye? Úgyhogy ne gyere azzal, hogy nem ismerem a szerelem érzését, és ez az, mert nem, jó? Azt megismerném! – Felemeli a mutatóujját, sokkal közvetlenebb, mint szabadna, de ez tőle megszokott. Elamerikaiasodott. A nő bólint, még mindig mosolyog. Megkedvelte ezt a szeleburdi, bájos leányzót pillanatok alatt, csak meg kellett ismernie. Szinte sajnál mindenkit, aki nem képes őt értékelni, mert nem ismerik az igazi énjét. – Szóval van ez a srác a suliban, nemrég jött, pár hete tényleg, de úgy tűnik ismeri a legtöbb embert akit én is, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy mindig sapkába, sálban és szemüvegben jár. Nyáron! – Direkt kihangsúlyozza, megrázza hozzá a fejét, ő maga alig akarja elhinni. Azt se nagyon érti, miért van itt, hiszen a fiú mindig bunkó vele, és hideg. - Azt akarod kérdezni, hogy hibbant-e? – Húzza fel a szemöldökét a nő. A lány szava járását használja, ezzel mutatva tudat alatt, hogy figyel rá. A lány csak legyint, és folytatja. - Tudom hogy hibbant, minden ember hibbant kicsit, ezt már megbeszéltük. Nem, szerintem rejteget valamit, lehet maffiatag, és azt akarom tudni, hogy szerinted kiderítsem-e vagy maradjak ki belőle? Mert nagyon érdekel... – Elhalkul a végére, mintha félne bevallani, hogy vannak érzései a titkolózó hideg fiú ellen. - Hát, ha mint pszichológusod kérdezel, akkor maradj ki belőle, ha akarja, úgyis megnyílik előtted. Ha mint barátod kérdezel, akkor viszont adj neki kislány! – Vigyorodik el a nő, a lány pedig követi példáját. Aztán már csak csendbe burkolózva gondolkodik, mit is kéne tennie. |
Irene Woo
GIRLS
❝♦ KOR : 30
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : Palmwoods
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 15
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : Palmwoods
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 15
Re: Irene Woo |
Elfogadva
˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙Ilyet még nem pipáltam! A jellemleírásodtól lehidaltam, csajszi! Imádtam a kreativitást és ötletességet, amit belecsempésztél ebbe a száraz ET-sablonba, minden elismerésem! A történeted sem semmi, örülök, hogy a lány végre azt teheti, amit szeretne, és szurkolok neki, hogy sikeressé váljon illetve hogy közelebb kerüljön ahhoz a bizonyos fiúhoz. Azt hiszem, egyet kell értenem: adj neki, kislány!
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|