SZÖRFBOLT
1 / 1 oldal • Megosztás
SZÖRFBOLT |
Re: SZÖRFBOLT |
Roxy&Dean; 263 szó; Remélem kezdésnek megfelel
Ki ne hallott volna már Malibu-ról? Aki az Angyalok Városába egyszer ellátogat, annak itt feltétlenül meg kell mártóznia. Én is ezt tettem. Egy átlagos hétvégén, amikor még nem kezdtük el az albumom munkálatait, akkor ellátogattam ide. Tudtam, hogy nem ez lesz az első és utolsó alkalom, ugyanis már jártam itt és már azon a nyáron is lenyűgözött a látvány. Az égszín kék víz, a forró homok, a sirályok hangja, a pálmafák és persze a szörföző emberek. Mikor legutóbb ellátogatottam ide, akkor is kipróbáltam magamat ebben a vízi sportban, de sajnos túl bénának bizonyultam oktató nélkül. Hát, úgy gondoltam ellátogatok a szörfboltba, hátha tudnak nekem egy segítőt adni, de abban biztos voltam, hogy egy deszkát kibérelhetek.
A csengő csilingelésével egy időben mosolyogva beléptem az üzletbe, ahol néhány személy mászkált ide-oda és a pult felé vettem az irányt. Tudtam, hogy még egy ruhát is kölcsönöznöm kell, hiszen egy egyszerű kék-fehér csíkos rövidnadrágba és egy ujjas pólóban érkeztem egy ilyen meleg napon, de ha szörfözni akarok, akkor egy direkt erre kialakított úszóruhában kell megtanulnom a fortélyokat. Vidáman odaléptem az akkor üresen álló pulthoz, ahol egy srác állt.
- Szia! – köszöntem mosolyogva, hiszen nem lehetett idősebb nálam. Már-már fekete hajához passzoló szemüveget vett fel, amelyen keresztül is látszott szeme színe – Szeretnék egy szörfdeszkát és ruhát bérelni erre a napra – soroltam „rendelésemet”, majd még mielőtt elfelejtettem volna, hozzátettem – És tudsz nekem segíteni, hogy hol találok oktatót? – néztem rá kíváncsian és vártam a feleletére. Megkönnyebbültem volna, ha nem egyedül kell bénáznom a vízben, de sebaj! Még hogyha nem is találok embert magamnak, talál lehet esélyem legalább egy jó fürdésre.
A hozzászólást Roxanne Freelove összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-08-15, 18:13-kor.
Roxanne Freelove
STAFF
❝♦ TITULUS : The Sunshine
❝♦ MUNKA, HOBBI : Éneklés
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : 3C
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 155
❝♦ MUNKA, HOBBI : Éneklés
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : 3C
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 155
Re: SZÖRFBOLT |
ROXY AND DEAN
Még időben leléptem otthonról, hogy apám ne fogjon be a boltba. Utálom ezt csinálni, de azt hiszem mindkettőnknek jobb lenne, ha rájönne, és nem szeretnék a halászboltjában dolgozni. Sokkal jobban szeretem ezt a melómat: a malibui tengerparton a standra néző boltban eladni mindenféle szörföléssel kapcsolatos eszközöket, ruhákat, sőt még szörfös filmeket is árulunk. Ami pedig azt illeti, az oktatás részét szeretem a legjobban, mert akkor én is vízen lehetek, és azt csinálhatom, amit igazán szeretek. Persze az is nagyon jó dolog, hogy talán ezáltal másokkal is megszerettetem ezt az általam imádott sportot. Azért nem egyszer volt már probléma abból, hogy a tanulóim szerint túl hamar dobom őket a mélyvízbe. Csak átvitt értelemben, természetesen. Tanítgatom őket, ez az én feladatom, de nekik kell megtartaniuk magukat a deszkán, és nem én fogom meglovagolni helyettük a hullámokat. Mit várnak tőlem? Töltsem át beléjük a tudásomat?
A csengő hangjára felkaptam a fejemet, és észrevettem egy közeledő lányt. Abban a korban lehetett, mikor az emberek mindent ki akarnak próbálni, alig fiatalabb nálam. A legtöbb kliens ebből a korból való, és idősebb csak az, aki már korábban próbálta. Gyerekeket szoktak még elhozni a szüleik, de ehhez a korosztályhoz szoktam.
- Szia! – biccentette felé mosolyogva, mikor köszönt, és a kezeimmel megtámasztottam magamat a pulton, úgy vártam, hogy mit szeretne, és valóban igazam lett: szörfözni jött, nem csak úgy. Arra jutottam, hogy nem felelek egyszerre minden kérdésére.
- Mindjárt nézzük is – léptem ki a pult mögül, és a bolt hátsó részlegébe vezettem a lányt, ahol kényelmesen elférnek a különböző méretű, színű és díszítésű deszkák. Odaléptem az egyik sorhoz, ahol egy adott méret különböző típusai sorakoztak. – Válaszd ki, amelyikkel szimpatizálsz – mondtam neki, majd hozzá is tettem -A ruhához viszont próbálni kellene, mert más a számozása ezeknek a dresszeknek, mint a többi ruhának – ismertetem vele, és miközben a deszkákat tanulmányozta, én ahhoz a szekrényhez léptem, ahol a bérelhető cuccokat tartjuk. Kihúztam az egyik fiókot, és visszafordultam az új vásárló felé, aki így éppen háttal állt nekem. Kicsit azt hiszem, hogy hosszabb ideig néztem rajta végig, mint az a mérete megállapításához kellett volna. Erre ráeszmélve gyorsan elkaptam a fejemet, és előhalásztam egy S-es dressz. Odasétáltam hozzá vele.
- Szerintem ez jó lesz – nyújtottam felé, majd torok köszörülve rákérdeztem: - Sikerült választani? – böktem a deszkák felé, és szándékosan nem válaszoltam még az oktatóval kapcsolatos kérdésére.
Dean Calderon
OUTSIDERS
❝♦ TITULUS : Shy Surfer
❝♦ KOR : 31
❝♦ MUNKA, HOBBI : eladó, oktató, szörfös
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : Malibu Beach
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 70
❝♦ KOR : 31
❝♦ MUNKA, HOBBI : eladó, oktató, szörfös
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : Malibu Beach
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 70
Re: SZÖRFBOLT |
Roxy&Dean; 349 szó; Rajtad áll, hogy válaszolsz -e az utolsó kérdésemre
Emlékszem, mikor először álltam szörfdeszkán, méghozzá itt, Malibu-n, akkor elég ügyetlen voltam. A nagybátyámmal jöttünk, aki tudott szörfözni, de elmagyarázni annyira nem tudta, hogy mit kell tennem, ezért döcögősen, de végül sikerült valamit eltanulnom tőle. Az emlék viszont azóta is tisztán játszódott le előttem, de megfogadtam magamban, ha már itt vagyok, akkor keresek egy oktatót is. Csak nem lehetek olyan béna! Legalábbis nem tudom, viszont annyi biztos, hogy fejlődőképes vagyok és persze kitartó, úgyhogy nem lehet nagy gond.
Figyelmesen követtem a fiút, aki készségesen segítettem nekem megmutatni, hogy merre találom a szörfdeszkákat. Szerencsésnek éreztem magam, hogy rögtön ilyen kedves eladót sikerült találnom, hiszen járhattam volna rosszabbul is. Mosolyogva nézegettem a különböző mintákkal díszített, különböző színű deszkákat, s mivel nem vagyok ebben jártas, azt választottam, ami tetszett nekem. Volt ott minden, egészen a feketétől a csíkoson át az amerikai zászlósig, de az én választásom egy sötétzöld szegélyű, belül világosabb virágokkal díszített példányra esett. Szerettem az ilyen élénkebb, vidámabb dolgokat, talán azért, mert én is hasonló személyiség voltam.
- Köszönöm. Szerintem is jó lesz - fordultam meg mosolyogva, kizökkenve gondolkozásomból, majd átvettem a ruhát. Következő kérdésére az említett deszkára mutattam - Igen, ezt választanám – néztem a fiúra, majd akaratlanul is elmosolyodtam. A következő percben már az egyik öltözőfülkében vettem fel a nyúlékony anyagú göncöt, ami még jobban a testemhez simult, mint gondoltam volna. Megnéztem magamat a kis tükörben és segítségével összegumiztam a hajamat, hiszen általában így szokás szörfözni menni. Legalábbis a filmek alapján.
Zavartan húztam el a függönyt, miután belegyömöszöltem a táskámba a kisnadrágomat és a felsőmet.
- Na, csini vagyok? – fakadt ki belőlem vidáman mosolyogva, bár egyáltalán nem vártam választ a kérdésemre. Lehet, hogy egy kicsit megijesztettem vele a fiút, de én ilyen vagyok. Néha túlságosan is vidám és boldog, de nem mindig kell komolyan venni. Természetesen nem akartam rámászni vagy ilyesmi, viszont már kicsúszott a számon és nem tudtam visszavonni – Amúgy tökéletes lesz ez a ruha – simítottam végig a derekam vonalán, miközben a vállamra raktam a táskát – Minden tökéletes, köszönöm. Már csak egy oktató hiányzik – sóhajtottam, majd elmosolyodtam, hiszen ha a céltudatosságomon és a talpraesettségemen múlik, akkor hamar találok.
Roxanne Freelove
STAFF
❝♦ TITULUS : The Sunshine
❝♦ MUNKA, HOBBI : Éneklés
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : 3C
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 155
❝♦ MUNKA, HOBBI : Éneklés
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : 3C
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 155
Re: SZÖRFBOLT |
ROXY AND DEAN
A lány első ránézésre magabiztosnak tűnt, mint aki nem először jár szörf felszerelés közelében, ami azonnal plusz pontot jelentett nálam, aki vallom, hogy a szörf egyenlő lehet az élettel, így kár kihagyni egy ehhez hasonló mókát egy gyermek éveiből. Ám mégis olyan keveseknek adatik erre lehetőségük! Felnőttként pedig van, aki már fél kipróbálni. Ám mitől fél? Hogy ciki lesz, mikor leesik? Na és? Mindenki esik, én is sokszor, pedig eléggé profi vagyok. A nagy hullámok bárkit váratlanul érhetnek, és a nagyszájúak akkor esnek pofára. Egyszerűen nem kell velük foglalkozni.
- O-oké – mondtam elnyúlva, és miután a kölcsönző lány behúzta maga után a függönyt az öltözőfülkénél, leakasztottam a helyéről az általa választott deszkát, és odakészítettem a kezek ügyébe. Előkotortam az egyik pult alól egy vaxhoz hasonló anyagot, ami vízhatlanná teszi kissé a deszkát, és elkezdtem bekenni vele a kiválasztott darabot. Éppen végeztem, mikor a lány kilépett a fülkéből.
Sokakat láttam már szörfruhában. Köztük sok fiatal lányt, de kevés hozzá foghatót. Nem csak hogy gyönyörű volt benne – és igazi kísértésnek bizonyul a simulós dresszben – hanem mintha rá teremtették volna ezt a fajta ruházatot. Kérdése kicsit meghökkentett, és kényszerítenem kellett magam, hogy a szemébe tudjak nézni. Bár talán nem várt választ, én azért feleltem.
- De még mennyire! – bukott ki belőlem, és féloldalasan elmosolyodtam. Őszinte volt válaszom, de talán nem volt a legjobb dolog, hogy ezt ilyen nyíltan közöltem is vele. Mindegy, most már az.
- Ennek örülök – biccentettem felé, hogy minden tökéletes, aztán szélesebben elmosolyodtam, mikor megjegyezte az oktatót. Bármikor vállalhatok tanítványt. Nem kell mást tennem, mint megcsörgetnem a bolt felett lakó Scott-ot vagy felmenni hozzá, és szólni neki, hogy ügyeljen a boltra, míg kint vagyok. Ez kölcsönös megállapodáson alakuló érdekegyezség. Mindkettőnknek jó: az oktatásra kapott pénzemből kap ő is, én meg vízen lehetek, nem pedig egész nap bezárva a boltba.
- Nos, a legjobb helyen jársz ahhoz, hogy megtaláld, ugyanis éppen ráérek. Dean Calderon – nyújtottam kezet, majd megböködtem a mellkasomnál, a pólómra tűzött névjegykártyát, melyen a nevemen túl rajta állt, hogy eladó és oktató vagyok. Kíváncsi voltam, hogy mit fog szólni ehhez a lány. Vajon bevállalja-e velem ezt az órát?
- Mikor szeretnél kezdeni? – tudakoltam azért, csak hogy tudjam, hogyan készüljek. Felőlem mehettünk volna azonnal is, de ilyenkor minden a tanítványon múlik, aki ezúttal egy nem kicsit csinos lány képében lépett be a boltba.
Dean Calderon
OUTSIDERS
❝♦ TITULUS : Shy Surfer
❝♦ KOR : 31
❝♦ MUNKA, HOBBI : eladó, oktató, szörfös
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : Malibu Beach
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 70
❝♦ KOR : 31
❝♦ MUNKA, HOBBI : eladó, oktató, szörfös
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : Malibu Beach
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 70
Re: SZÖRFBOLT |
Roxy&Dean; 405 szó; Kíváncsi vagyok, hogy hogyan is folytatódik a játékunk
Bárki mondhatja, hogy őrült vagyok vagy túlságosan bevállalós, mert kipróbálok egy sokak szerint veszélyesnek nevezett vízi sportot. Ezt viszont rögtön megcáfolnám, ugyanis köztudott rólam, hogy szeretem kipróbálni az új dolgokat és nem melleslegesen nem éli igazán az életét az, aki nem volt még szörfözni. És ezt csak úgy állítom, hogy életemben egyszer voltam én is, de most éppen kapóra jött az alkalom. Eddig mindig csak álmodoztam arról manhattani lányként, hogy majd egyszer én is járhatok a hírességek városában huzamosabb ideig vagy alkalmam lehet arra, hogy éljem a helyiek életét. Ki nem álmodik erről? S most, hogy ezt megkaptam, szeretném minden percét kiélvezni, ezért vagyok ma itt. Nem tudtam volna kihagyni, ha már egyszer kaptam egy szabadnapot, hiszen ki tudja, hogy mikor lesz erre lehetőségem a közeljövőben?
Szélesen mosolyogva fogadtam a választ a fiútól, aki csak féloldalasan elmosolyodott, mint a romantikus filmek főszereplői, amitől a főhősnő mindig zavarba jön. És én is ugyanezt tettem, hiszen olyan aranyos volt, ahogy mi lányok mondjuk, de próbáltam nem a földet bámulni zavaromban.
- Köszönöm – válaszoltam végül, hiszen nem mindenki válaszolt volna így. Szerencsének éreztem magam, hogy itt lehetek, és vele beszélgethetek. Csak nekem keresnem kellett egy oktatót! Ennek ellenére érdeklődve vártam, hogy esetleg tud –e valakit a környéken, aki bevállal egy olyan lányt, mint én vagyok. Mikor válasza első feléhez ért, azt hittem, hogy arra céloz, hogy a boltnak van egy oktatója, aki valamelyik másik helyiségben tartózkodhat. Így nem csoda, hogy meglepődtem, amikor azt felelte, hogy éppen ráér, mert ő maga az!
- Tényleg? – kérdeztem hitetlenkedve – Ilyen szerencsém nem lehet! – csóváltam a fejemet mosolyogva, hiszen tényleg nem akartam elhinni. Valahogy oktatónak mindig ilyen napbarnított bőrű, harmincas éveiben levő, borostás férfit képzeltem el, nem olyat, mint Dean – mint később megtudtam a nevét.
- Roxanne Freelove – ráztam vele kezet még mindig hitetlenkedve, pedig fel kellett fognom a tényt, hiszen még a kitűzőjén is szerepelt, hogy milyen állásokat tölt be a bolt életében. Hogy nem láttam azt addig? Biztos kicsit másra figyeltem. Gondolatban sikerült lenyugtatnom magam, ezért válaszomat is sikerült nem meglepetten, hanem vidáman kimondanom.
- Nekem bármikor megfelel, én egész nap itt leszek. De ha neked nem gond, arra gondoltam, hogy kezdhetnénk minél hamarabb – mosolyogtam már nem is tudtam hányadszorra – Akár pár perc múlva is – folytattam, hiszen ha egy ilyen lehetőséget elvállal, akkor gondoltam neki is át kell öltöznie, valaki másnak kell átadnia a pultot, tehát egy kis időbe biztos beletelik. Én viszont ráérek, tehát képes vagyok rá várni, ha kell.
Roxanne Freelove
STAFF
❝♦ TITULUS : The Sunshine
❝♦ MUNKA, HOBBI : Éneklés
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : 3C
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 155
❝♦ MUNKA, HOBBI : Éneklés
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : 3C
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 155
Re: SZÖRFBOLT |
ROXY AND DEAN
Ahogy kicsúszott a számon a meg sem tervezett dícséret, azzal sikerült zavarba hoznom a lányt. Ezt mindig is furcsálltam, hiszen nem vagyok tipikusan az a fajta srác, akinek a bókjai miatt olvadoznak a lányok. Ahhoz nem egy vastag keretes szemüveg kellene, hanem egy vastag pénztárca és nagy egó. Ezutóbbival mondjuk rendelkezik az ikertesóm is, és hát nem csoda, hogy legalább kétszer annyi barátnője volt nekem. Nem mintha irigyelném, sosem szerettem versenyt csinálni a lányokból, az hogy ő sportot űz belőlük, az én dolga. Ő nem szól bele az enyémbe, én sem az övébe, azt hiszem, hogy elég fair megállapodás.
- Nincs mit – biccentettem felé, mikor megköszönte. Nem is azért mondtam, hogy itt zavarba hozzam őt, hanem mert komolyan gondoltam. És hogy őszinte legyek aki csinos, az csinos, és nem fogom magamba tartani az erről való véleményemet. Megérdemli, hogy hallja, főleg, ha ilyen szerény. Nem mintha túl gyakra dícsérgetném a gyengébbik nem képviselőit, mégis ha megteszem, azt én szívből úgy is gondolom.
Kicsit megmosolyogtató volt látni a lány örömét és lelkesedését azt illetően, hogy én is oktatok. Emiatt úgy éreztem, hogy mindjárt én jövök zavarba! Persze azért ez nem megy olyan könnyen, de nem sokan reagáltak volna így a helyében. Legalábbis eddig erre nem igen volt példa.
- Pedig ezek szerint ketten osztozunk a szerencsében – mondtam szélesen mosolyogva megállapítására. Valóban nagyon örültem annak, hogy egy hozzá hasonló lány tévedt be a boltba, és nem ismét egy csapkodó, őrjöngő, hisztiző gyermek vagy öreg néni, aki még halála előtt szeretne valami izgit kipróbálni, hiába panaszkodik végig azon, hogy fájnak az izületei. Volt már erre példa!
A lány is bemutatkozott. Mintha ezt a nevet neki teremtették volna. Egy név önmagában semmi, az ember teszi valamivé, és erről a lányról lerítt, hogy hű a nevéhez. Már ránézésre meg tudtam mondani, hogy ő az a fajta, aki csak ontja magából a szeretetet. Ilyen emberekkel szívesen barátkoznak mások. Arról nem is beszélve, hogy milyen bevállalós! Ez pedig a pasiknál pozitívum. Legalábbis nálam egészen biztos.
- Pár perc? Remek! – bólintottam, mert már alig vártam, hogy elkezdjük. Aztán meg, ha már felvette a ruhát, nehogy sokat kelljen várnia. - Szólok Scott-nak, hogy helyettesítsen a boltban meg átöltözöm, aztán mehetünk is!
Mosolyogva közöltem vele, majd intettem neki, hogy menjünk vissza a pulthoz. Ez úton vittem a deszkáját, hogy ne neki kelljen cipelnie, és letámasztottam azt a pult mellé, melyben sietősen elkezdtem kutatni néhány papír után. Miután a kezembe akadtak, Roxanne felé toltam azokat egy tollal együtt.
- Felelősségvállalási nyilatkozat. Ha már betöltötted a tizennyolcat, szerencséd van, akkor neked kell aláírnod... itt – mutattam a megfelelő helyen a papíron. - De ha még kiskorú vagy, gyorsan szerezni kéne egy aláírást egy nagykorú rokonodtól.
Jó duma, mi? Pedig ez tényleg komoly, nem csak a korát szeretném megtudni. Ha valami történik vele az én hibám, amennyiben ezt nem írja alá, márpedig sok olyan tanítványom volt már, aki csinált olyan őrültségeket, hogy egyszerűen képtelenség értük felelősséget vállalni.
- Mindjárt jövök – ígértem, majd kinyitottam a mögöttem nyíló ajtót, és felsiettem az emeletre. Lerendeztem a dolgot Scott-tal. Felvettem a saját dresszemet, magamhoz vettem a kedvenc deszkámat – hullámokat ábrázol és rá van írva, hogy „Malibu” – majd még elsiettem a mosdóba, hogy lecserélhessem a szemüvegemet kontaktlencsére. Elvégre is furcsa lenne, ha a vízbe szemüveggel mennék még akkor is ha ki nem állhatom a pöcköket, amiket a szemembe kell nyomnom. Futtában megigazítottam a hajam – magam sem tudom, mi késztetett erre, hiszen nem vagyok hiú – és mindenre készen siettem vissza pulthoz.
- Kész vagy? – tudakoltam Roxanne-től jókedvűen vigyorogva.
megj.: Én is Bocsánat a megvárakoztatásért, de én szóltam, hogy lassú vagyok
Remélem, hogy a reagom kiengesztel
Remélem, hogy a reagom kiengesztel
Dean Calderon
OUTSIDERS
❝♦ TITULUS : Shy Surfer
❝♦ KOR : 31
❝♦ MUNKA, HOBBI : eladó, oktató, szörfös
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : Malibu Beach
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 70
❝♦ KOR : 31
❝♦ MUNKA, HOBBI : eladó, oktató, szörfös
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : Malibu Beach
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 70
Re: SZÖRFBOLT |
Roxy&Dean; 414 szó; Semmi gond, szívesen várok a válaszaidra
Az ember úgy van a bókokkal vagy kedves megjegyzésekkel, hogy jól esik neki, de csak azzal a feltétellel, ha egy olyan személytől hallja, akinek a szájából tényleg őszintén hangzik. Ezt már tapasztalatból tudom, hiszen volt egy srác a sulimban, akit nem nagyon kedveltem – pedig nem sok ilyen ember van. Ő volt az a tipikus menő csávó, aki azt képzelte magáról, hogy ő a világ közepe, de könnyebben el tudtam volna ezt fogadni, ha le is tesz valamit az asztalra. A srác – David-nek hívták – folyamatosan bókokkal bombázott, de úgy mondta, mintha csak viccből tenné vagy azért, mert a haverjaival fogadást kötöttek, hogy elém áll és elmondja. Végül négy évig összezárva voltam vele és nagyon örültem neki, amikor vége lett az iskolának, hiszen ez azt jelentette, hogy nem kell többet elviselnem. Mellesleg az érettségi utáni buli óta nem is láttuk egymást, ami azért megkönnyebbülést jelentett számomra. Ezen kívül nem sok példa volt ilyesmire, ezért nem mondhatom el, hogy valaha is sokat bókoltak volna nekem. Én inkább a vidám lány szerepét töltöttem be, akit sokan kedveltem, de csak, mint barátot vagy havert.
Nem tudtam elhinni, hogy Dean szerencsének érzi, hogy itt vagyok, de jól esett ezt hallani. Ehelyett én gondoltam azt, hogy szerencsém van, mert rögtön ilyen kedvesen segítettek nekem és a srác, aki az oktatóm lett, jól nézett ki – attól függetlenül, hogy kaphattam volna rosszabbat is. Miközben ezen gondolkoztam, követtem a fiút, aki udvariasan vitte a deszkámat. Végül megálltunk a pultnál, ahol alá kellett írnom egy nyilatkozatot, miszerint felelősséget vállalok azért, ami velem történhet, ha szörfözni megyek.
- Még szerencse, hogy már 19 vagyok, mivel anya tuti nem írná ezt alá – mosolyodtam el, elképzelve, ahogyan a szája elé kapja a kezét, amikor ráállok a deszkára. Mindig is túlságosan féltett, de ebbe biztos nem ment volna bele - Szívbajt kapna, ha meglátná, hogy mit csinálok – magyaráztam, miközben odafirkantottam a lapra a nevemet.
Miután Dean elment átöltözni, körbenéztem a boltban, ami szerintem Malibu legjobban felszerelt szörfüzlete volt. Találhattál ott mindent: a filmektől kezdve át a ruhákig mindent, amit csak el tudtál volna képzelni. A nagybátyám ajánlotta, hogy ide nézzek be, de egyáltalán nem bántam meg, hogy megfogadtam a tanácsát. Néhány percnél tovább nem tarthatott ez a nézelődés, mert akkor visszajött a fiú is teljes szörffelszerelésben. Furcsa volt így látni, hiszen mondhatni nem tudtam volna elképzelni szemüveg nélkül, viszont tudtam, hogy azt vízben nem érdemes felvenni.
- Természetesen. Csapjunk a hullámok közé! – feleltem mosolyogva és a hónom alá kaptam a deszkámat. Válaszom után már sétáltunk is ki, hogy minél hamarabb elkezdhessük az oktatást.
FOLYTATÁS ITT!
Roxanne Freelove
STAFF
❝♦ TITULUS : The Sunshine
❝♦ MUNKA, HOBBI : Éneklés
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : 3C
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 155
❝♦ MUNKA, HOBBI : Éneklés
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : 3C
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 155
Re: SZÖRFBOLT |
to Ash.:)xx.
-Csak körbenézek!Köszönöm!-mosolyogtam.
-Ha bármi kellene szóljon!-majd ott is hagyott.
Miközben körbe néztem, egy csomó jó dolgot találtam.Törölközőket, fürdőruhákat, napszemüvegeket,cipőket és ki gondolta volna, de szörf deszkák is voltak.Épp egy darabot nézegettem, amikor teljesen beleéltem magam egy szörfös szerepébe és hónalj alá kaptam a deszkát, majd elkezdtem vele mászkálni a boltban,de rájöttem, hogy hülyeség amit csinálok, úgyhogy visszaakartam vinni a deszkát, de amint megfordultam, fejbe csaptam a kezemben lévő szörfdeszkával egy mögöttem álló lányt.
-Jézusom! Nagyon sajnálom!-segítettem fel.
Hope Thorton
GIRLS
❝♦ TITULUS : Young, Wild and Free.
❝♦ MUNKA, HOBBI : Éneklés, fotózás...
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : Palmwoods
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 4
❝♦ MUNKA, HOBBI : Éneklés, fotózás...
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : Palmwoods
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 4
Re: SZÖRFBOLT |
To Hope
Reggel arra ébredtem, hogy a szemeim azzal a céllal pattantak ki, hogy nekem ma szörföznöm kell. Így, hát felöltöztem és előkészültem. Már olyan régen szörföztem, hogy elvonási tüneteim voltak, így minél előbb már ott akartam lenni, hogy vehessek vagy bérelhessek egy szörfdeszkát és szeljem a hullámokat.
Így, amint odaértem a partra, gyorsan besétáltam a boltba. Arra viszont nem számítottam, hogy ennyi jó dolog van ott. Szépen körülnéztem és a szörfdeszkákhoz mentem. Elvettem a legszimpatikusabbat, ami az volt, amit először a kezem ügyébe került, de mindegy. Már mentem volna fizetni, mikor hirtelen egy hatalmas csapódást éreztem a fejemnél és egyik pillanatról a másikra már a földön ültem a deszkám, pedig mellettem hevert. Egy lány esedezett bocsánatért, igazából nem tudtam követni az eseményeket túl gyors volt minden. Azt viszont összeraktam, hogy a csaj leütött a szörfdeszkával, de azt, hogy mit magyarázott nem nagyon értettem. Talán azért, mert olyan brit akcentusa volt, amivel egyébként semmi bajom nincsen hiszen nekem sem amerikai akcentusom van, de olyan gyorsan magyarázkodott, hogy nem értettem semmit. Felálltam így vele egy magasságba kerültem.
- Áucs.- Nevettem fel.- Ez nem esett jól, de ha már így összehozott minket a sors Ashlyn vagyok!- Mosolyogtam rá. Barátkozós énem nem bírt rá egy cseppet se haragudni, és ismerjük el itt Los Angelesben nincs nagyon sok barátom és jól jönne néhány ember, akikre számíthatok, ő pedig nagyon szimpatikusnak látszott! Remélem ő is így vélekedett rólam!
Ashlyn Blair Andrews
GIRLS
❝♦ TITULUS : Talkative Australian Girl
❝♦ MUNKA, HOBBI : Szörfözés, éneklés, színészkedés, videójátékozás...
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : |PALMWOODS|
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 12
❝♦ MUNKA, HOBBI : Szörfözés, éneklés, színészkedés, videójátékozás...
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : |PALMWOODS|
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 12
Re: SZÖRFBOLT |
To Ash:)xx.
-Hope Thorton!-nyújtottam a kezemet-De hívj csak Thory-nak-mosolyogtam. A szörfdeszkát odavittem a pénztárhoz (annyira jól nézett ki, hogy muszájvolt megvennem..), és miután kifizettem, megláttam a pult mögött a narancsleveket. Rögtön vettem belőle egyet, mert már évek óta nem ittam ilyesmit. A bolt elé érve megint összefutottam Ash-el.. Eléggé szimpatikus lány. És ahogy elnéztem, nem is egy ideges típus, hiszen megütöttem a fejét a deszkával és csak röhögött. Beszélgetés közben a narancslevemet zürcsölgettem, és hirtelen beugrott egy gondolat, hogy leöntöm vele. Ezen persze nevettem, hogy azért ez bunkóság, de mire újra figyeltem rá, észrevettem, hogy döbbenten bámulja a narancsleves(!!!!) pólóját.
-Jézusom! Sajnálom! Megint! Fogalmam sincs, hogy miért tettem! Volt egy ilyen gondolatom, hogy leöntelek-ennél a pontban Ash mégfurábban nézett rám- de utána csak nevettem magamban, hogy ez hülyeség, és mire újra feleszméltem, már megtettem! Nagyon sajnálom!
Don't mix up probability and reality.
A hozzászólást Hope Thorton összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2013-05-03, 20:29-kor.
Hope Thorton
GIRLS
❝♦ TITULUS : Young, Wild and Free.
❝♦ MUNKA, HOBBI : Éneklés, fotózás...
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : Palmwoods
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 4
❝♦ MUNKA, HOBBI : Éneklés, fotózás...
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : Palmwoods
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 4
Re: SZÖRFBOLT |
To Hope
Úgy voltam vele, hogy most, ezért megviccelem, ennyi ezek után nekem is kijárt!
- Hogy merted?! Először a fejem, most meg a pólóm?! Még is mi bajod van neked?! Be foglak perelni!!!- ordibáltam szerencsétlennel, de az arcát látva elkezdtem röhögni...
Megöleltem, de ő még mindig sokkos állapotban volt.
- Jaj nyugi már csak vicceltem!- veregettem meg a vállát nevetve, majd ő is nevetni kezdett. Vicces volt az egész.
- Nos, tudsz szörfözni vagy most fogod életedben először kipróbálni?- kérdeztem mosolyogva. Vicces és jó fej csajnak tartom Hope-ot. Ha ilyen életveszélyes dolgokat csinál akkor biztos, hogy nem lehet mellette unatkozni!
Keep Smiling! It confuses people! Talkative Australian Girl |
Ashlyn Blair Andrews
GIRLS
❝♦ TITULUS : Talkative Australian Girl
❝♦ MUNKA, HOBBI : Szörfözés, éneklés, színészkedés, videójátékozás...
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : |PALMWOODS|
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 12
❝♦ MUNKA, HOBBI : Szörfözés, éneklés, színészkedés, videójátékozás...
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : |PALMWOODS|
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 12
Re: SZÖRFBOLT |
Tisztán emlékszem a napra, mikor először láttam a tengert. 7 éves voltam, és ez volt az első igazi nyaralásunk. Emlékszem, ahogy a szüleim két oldalról közrefogtak, és hatalmas mosollyal az arcomon szépen lassan besétáltam a vízbe. Olyan kellemes volt, ahogy a lágy hullámok a lábfejemet cirógatták, a homok pedig a talpamat masszírozta. Aztán apró lépésenként egyre beljebb merészkedtem a hűsítő vízbe, míg végül csak a fejem látszott ki belőle. Emlékszem, mennyire meglepődtem, mikor először éreztem nyelvemen a tenger sós vizét, mégis valami groteszk oknál fogva teljesen lenyűgözött. Valamelyeset már tudtam úszni, így szüleim hagyták, hogy ott lubickoljak a közelükben.
Teljesen megbabonázott, már akkor, ott, a végeláthatatlan kékség és a megannyi kincset rejtő tengerfenék, no meg a sosem szűnő hullámzás. És ma is ennek az igazi csodának hatása alatt állok, hisz még mindig elbűvöl, mennyi titok vár még felfedezésre ezen sós víztömeg kapcsán. Nem véletlen, hogy az egyetemen is az óceánokról tanulok, hisz egész hátralévő életemet ennek a hatalmas kékségnek akarom szentelni.
Persze az óceán nem csak tudományos szempontból vonz; érzelmileg is kötődök hozzá. A költözésünkben is az volt a legjobb, hogy immár 3 éve egyenesen a tengerre néz az ablakom. A part sziklásabb részein mindig találni csendes helyet, ahol az ember szabadon gondolkodhat, vagy teljes nyugalomban írhat dalokat, és semmi sem üríti ki az ember fejét úgy, mint a világítótoronynál süvítõ szél. De ami a legnagyobb szenvedélyem, az a szörfözés. Nem igazán tudom szavakba önteni, pontosan miért is imádom, vagy mit szeretek benne a legjobban, de az biztos, hogy a szabadság érzését nyújtja, hogy a deszkán állva teljesen magadra vagy utalva, és hogy a fizika egyik legcsodálatosabb ajándéka, hogy lehetõvé teszi az ember számára, hogy a víz felszínén egyensúlyozzon és nagyobbnál nagyobb hullámokat lovagoljon meg. A tengerpartra történõ költözésünk után az elsõ dolgom volt beletanulni ebbe a lenyûgözõ sportágba. Már hónapokkal elõtte teljesen bepörögtem, és az érettségire való készülés helyett sokkal szívesebben néztem meg, vagy éppen újra mindenféle szörfös filmeket. De mégis sikerült elég szép eredménnyel végeznem, amiért drága õseim egy saját deszkával jutalmaztak meg. Így aztán tényleg minden összeállt, és én a nyár elején meg is tanultam az alapokat.
Tudásomat azóta is szívesen fejlesztgetem, bár az egyetem ezt nem nagyon segíti elõ - így hát teljes örömmámor öntött el, mikor végre megérkezett a nyár, én pedig a vizsgák végeztével hazatérhettem. Most végre megint szabadon szörfözhetek, a jól ismert hullámokon, az én saját deszkámon. Meg kell hagyni, ha már a deszkámnál tartunk, egy bizonyos téli szüneti kellemetlen incidens következtében kissé megsérült az orra, illetve az idény megkezdése elõtt ráférne egy újravaxolás, így reggeli után magamhoz is vesze, majd elindulok a partra.
Nem kell messzire mennem, hisz a part melletti lakópark utolsó elõtti utcájában lakunk, így ez a pár perc séta igazán semmiség. Rögtön a szörfboltot veszem célba, hisz nem csinálnék olyan hülyeséget, hogy magam bütyköljem meg a deszkát; nem értek hozzá, így még a végén elcseszném az egyensúlyát és csak bajt hoznék magamra.
A boltba lépve rögtön megismerem a Beach Boys Surfin' USA címû számát, ami megmosolyogtat, majd rögtön nézelõdni kezdek, nem-e szúrom ki valahol a boltban dolgozó Dean-t. Eddigi szörfös karrierem során egészen összebarátkoztunk, hisz eddig mindenben õ segített. Ha megint õ dolgozna a deszkámon, teljesen megnyugodnék, hisz tudom - jobb kezekbe nem is kerülhetne.
Jennifer Esme Grant
EMPLOYEES
❝♦ KOR : 30
❝♦ MUNKA, HOBBI : Pincérnő Palmwoods-ban
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : LA <3
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 270
❝♦ MUNKA, HOBBI : Pincérnő Palmwoods-ban
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : LA <3
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 270
Re: SZÖRFBOLT |
Surfer Girl,
● ● what about a race on this sunny day?
Carter hiába nyafogott Deannek, hogy lehet, hogy a Beach Boys klasszikus, de azért a lemezüket feltenni a szörfboltba túlzás, az alkalmazott egy csendes mosollyal és egy kis hangerő-csökkentéssel elintézte a dolgot. A fiú csak elhúzta a száját, mert hát mit volt mit tenni? Tiszteletben tartotta mások zenei ízlését, még akkor is, hogyha az övé igencsak messze állt az említett tinglitangli nótákat éneklő bandáétól. Amúgy sem lehetett volna törzsvásárlóként sok beleszólása abba, hogy a bolt személyzete mit csinál. Még akkor sem, ha ez szinte már a második otthona volt. Valójában még ezt is túlzás lett volna állítani, de lényegében Carter ezeken a partokon nőtt fel, és amikor nem otthon bütykölte a motorját vagy a kocsiját, netalántán maga vette kezelésbe a deszkáját, akkor gyakran a malibui partszakasz víznyaldosta homokját taposta. Imádta ezt a környéket, minden zegzugát, de amit a legjobban szeretett benne, az maga a tenger volt. Így jött képbe a szörfözés és a legközelebbi szörfbolt, ami kis mérete ellenére a legjobb volt azok közt, melyeket ismert. A tulaj meg egyetlen alkalmazottja, Dean, felváltva dolgoztak, néhanapján még szörföt is oktattak. Carter mindkettejüket jól ismerte, hiszen amikor nem volt kedve hazamenni, vagy a haverjaival lógni, de a széljárás nem volt kedvező a hullámlovagláshoz, akkor megtisztelte jelenlétével ezt a homokba ékelt faházat.
Ezen a nyáron, a srác elhatározta, hogy az egész napos henyélés és szórakozás helyett valami hasznossal is tölti az idejét, és kikönyörögte, hogy hadd leshesse el a deszkakészítés csínyját-bínját a boltban. Ugyan az alapanyagot - a kiművelt fát - ők is készen kapták, de onnantól kezdve minden: festés, lakkozás, vaxolás az itteniek dolga volt, és Carter oda meg vissza volt, hogy elsajátítsa ennek a művészetét. Ezen a napos délelőttön is azért rohamozta meg az akkor üres boltot, hogy részt vehessen a szokásos óráján. Ami igazából annyit takart, hogy ő maga dolgozhatott a megvett fán, miközben néha kérdésekkel bombázta az aktuálisan bent tartózkodó dolgozót... amíg az le nem lépett.
A bolt ismerős, dallamos csengettyűje azonban hamarosan megszólalt, és léptek zöreje törte meg a Surfin' USA dallamát. Az ütemes koppanások puhábban, sokkal finomabbak voltak bármelyik srácénál, ezért Carter azonnal tudta, hogy vevővel van dolga. Felvette a legszélesebb mosolyát, és kislisszant a bolt előterébe a raktárhelyiségből, ahol eddig tartózkodott.
- Hahó! Ha Shawnt vagy Deant keresed, nincsenek itt. Calderon kapott egy hívást, aztán lelépett, úgyhogy most én tartom a frontot – terpeszkedett el a fiú a pultnál, mint aki nagyon otthon érzi magát ebben a közegben. Ebbe bele nem lehetett kötni, bár bizonyára a húszas évei elején járó lányt is meglepte, hogy mit keres egy 17 éves kölyök ott. Vagy nem. Ugyan, Carter még sosem vállalt melót, úgy sejtette, sok korabeli dolgozott valamit nyáron, és ha a sok rossz opció közül kellett volna választani, valami ehhez hasonlóval szemezgetett volna. Ami pedig Dean lelépését illeti, tényleg egy telefonbeszélgetés után lépett le, de sietősen, bár azt ígérte, hogy fél óra, és megfordul, addig is Carter "ne gyújtsa fel a boltot." A srác ezt úgy értelmezte, hogy most ő itt a főnök.
- De ha én is segíthetek valamiben, csak szólj – ajánlotta fel a segítségét jókedvűen, mert sejtette, hogy alapos fejbekólintást kapott volna, hogyha elriasztott volna egy vevőt. Csak nem lehetett olyan nehéz eladni valamilyen szörfruhát vagy lakkot, sőt még értett is a témához, szóval tanácsot is tudott volna adni. Már ha a lány vevő rá.
Ezen a nyáron, a srác elhatározta, hogy az egész napos henyélés és szórakozás helyett valami hasznossal is tölti az idejét, és kikönyörögte, hogy hadd leshesse el a deszkakészítés csínyját-bínját a boltban. Ugyan az alapanyagot - a kiművelt fát - ők is készen kapták, de onnantól kezdve minden: festés, lakkozás, vaxolás az itteniek dolga volt, és Carter oda meg vissza volt, hogy elsajátítsa ennek a művészetét. Ezen a napos délelőttön is azért rohamozta meg az akkor üres boltot, hogy részt vehessen a szokásos óráján. Ami igazából annyit takart, hogy ő maga dolgozhatott a megvett fán, miközben néha kérdésekkel bombázta az aktuálisan bent tartózkodó dolgozót... amíg az le nem lépett.
A bolt ismerős, dallamos csengettyűje azonban hamarosan megszólalt, és léptek zöreje törte meg a Surfin' USA dallamát. Az ütemes koppanások puhábban, sokkal finomabbak voltak bármelyik srácénál, ezért Carter azonnal tudta, hogy vevővel van dolga. Felvette a legszélesebb mosolyát, és kislisszant a bolt előterébe a raktárhelyiségből, ahol eddig tartózkodott.
- Hahó! Ha Shawnt vagy Deant keresed, nincsenek itt. Calderon kapott egy hívást, aztán lelépett, úgyhogy most én tartom a frontot – terpeszkedett el a fiú a pultnál, mint aki nagyon otthon érzi magát ebben a közegben. Ebbe bele nem lehetett kötni, bár bizonyára a húszas évei elején járó lányt is meglepte, hogy mit keres egy 17 éves kölyök ott. Vagy nem. Ugyan, Carter még sosem vállalt melót, úgy sejtette, sok korabeli dolgozott valamit nyáron, és ha a sok rossz opció közül kellett volna választani, valami ehhez hasonlóval szemezgetett volna. Ami pedig Dean lelépését illeti, tényleg egy telefonbeszélgetés után lépett le, de sietősen, bár azt ígérte, hogy fél óra, és megfordul, addig is Carter "ne gyújtsa fel a boltot." A srác ezt úgy értelmezte, hogy most ő itt a főnök.
- De ha én is segíthetek valamiben, csak szólj – ajánlotta fel a segítségét jókedvűen, mert sejtette, hogy alapos fejbekólintást kapott volna, hogyha elriasztott volna egy vevőt. Csak nem lehetett olyan nehéz eladni valamilyen szörfruhát vagy lakkot, sőt még értett is a témához, szóval tanácsot is tudott volna adni. Már ha a lány vevő rá.
Carter Daanen
BOYS
❝♦ TITULUS : ☄ polaroid
❝♦ MUNKA, HOBBI : ☄ being busy
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : ☄ fyeah los angeles
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 22
❝♦ MUNKA, HOBBI : ☄ being busy
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : ☄ fyeah los angeles
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 22
Re: SZÖRFBOLT |
Legnagyobb megdöbbenésemre a pult mögül nem Dean, és nem is a bolt sokat tapasztalt tulaja, hanem egy kamasz fiú köszönt. Persze az első megdöbbenés után arra következtetek, biztos úgy gondolta, jól jönne egy kis zsebpénz a nyári bulikhoz, és egy kicsi, ám mégis elég jól menő, a hobbijához passzoló boltba beállni a lehető legjobb mód erre - ugyanakkor ez újabb kétségeket vet fel bennem. A boltot, legalábbis mióta én tudom, mindig is ketten vitték, és nem tűnt úgy, hogy nem bírnák - remélem, a srác csak a tulaj rokona, vagy kisegítő, nem pedig azért kellett felvenni, mert a másik két taggal történt valami.
Amíg ezek az aggasztó gondolatok suhannak át az agyamon, a fiú elkezd magyarázni arról, hol vannak a többiek, így megkönnyebbülten fújom ki a levegőt. Ugyanakkor a Dean segítségére vonatkozó terveim meglehetősen veszélybe kerültek.
- Helló! - viszonozom elsőként a köszönését, hisz drága szüleim mégis csak neveltek belém egy kis illemet.
- Nem tudod véletlenül, Dean mikorra várható vissza?
Habár nem ragaszkodom Deanhez, és szeretném, ha a deszkám minél hamarabb elkészülne, most mégis elbizonytalanodok. Azzal ugyanis semmi baj, ha a boltba besegít kicsit egy kissrác - de hogy rábízzam a deszkámat, az már egy sokkal nehezebb dolog. Mert lássuk be, mégis csak egy kamasz, és bár biztosra veszem, hogy odavan a szörfözésért, ki tudja, mennyire ért a technikai részéhez is? Én is csak az szórakoztató részét művelem, és így még a saját deszkámat sem bíznám magamra. Az évek során erős kötődés alakult ki bennem irányába, logikus tehát, hogy a legjobbat akarom neki, és csakis a legjobbat. Ugyanakkor nem akarom látatlanban leírni az ismeretlent, és megsérteni se, így próbálom a enyhíteni az előbb mondottakat.
- Valójában a deszkámon kellene elvégezni pár apró javítást, meg újravaxolni, és ezt eddig mindig Dean csinálta meg nekem - bár nem viszem le a hangsúlyt, mégis elhallgatok, és a pult mögül hallgató fiú arcát kezdem el fürkészni, hogy az ő arckifejezése adjon támpontot, most akkor várjak Deanre, vagy eme feladatokat rá is bízhatom.
Jennifer Esme Grant
EMPLOYEES
❝♦ KOR : 30
❝♦ MUNKA, HOBBI : Pincérnő Palmwoods-ban
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : LA <3
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 270
❝♦ MUNKA, HOBBI : Pincérnő Palmwoods-ban
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : LA <3
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 270
Re: SZÖRFBOLT |
Surfer Girl,
● ● what about a race on this sunny day?
Olyan eset egyszer-kétszer már előfordult Carter egyébként rendkívül izgalomdús életében, hogy miközben itt nyugizott a boltban, és sem az alkalmazott, sem a tulaj nem volt jelent, neki kellett eladnia egy-két dolgot, mert hát az mégsem volt olyan őrdöngösség, ráadásul még értett is a dologhoz, úgyhogy panaszokkal sem jöttek még vissza az említett vendégek. Ennek ellenére még mindig szokatlan lehetett a látványa a pult mögül, ugyanis általában ilyenkor a hátsó helyiségben szokott "bujkálni" és rendszerint azért hagyja dolgozni a lelkes amerikai munkásokat. Ezért Carter már magára sem veszi, hogy a másik milyen meglepettnek fest, amikor a valószínűleg már ismerős arcok helyett ő üdvözli. Merthogy aki ezekre a partokra jár szörfözni - lásd Carter jó maga is - az nagyon is jól tudja, ki az a Dean Calderon meg persze Shawn neve sem ismeretlen számukra. Ugyan neki a lány nem volt ismerős, ez még nem zárta ki azt, hogy a másik is gyakran járjon errefelé, hiszen idősebbnek festett nála, és általában a hozzá hasonló egyetemista lányok nem szoktak középiskolás srácokkal lógni. Persze mindig vannak kivételek. Az viszont biztos, hogy ők nem tartoznak egy kategóriába, bár a srác egy pillanatra fogadni mert volna, hogy valaha valahol mégiscsak látta már ezt a szőke kobakot, de nem tudott hozzá helyet csatolni.
- Hát... olyan tíz perce lépett le, és azt mondta, fél óra, szóval... – nézett a karjára a nem létező óráját keresve a fiú, majd visszanézett a lányra, miközben folytatta a megkezdett gondolatot: - Azaz elméletileg húsz perc múlva várható vissza, de amilyen sietve lépett le, úgy sejtem, hogy vagy otthon van vészhelyzet vagy a barátnőjével. – vigyorgott Carter, de nem azért, mert szadista volt, és élvezte, mert másnak problémája van. Igazán nem volt ő ilyen rossz srác. Igazság szerint Dean aggódó helyett inkább izgatottnak tűnt, amikor megragadta a kocsikulcsait, úgyhogy nem lehetett nagy baj. Ami meg azt illeti, ha még az autóját is elvitte magával, ezt a fél órát komolyan át kellett számolni, ugyanis a los angelesi forgalommal sosem lehetett nem számolni.
Amikor a lány elkezdte ecsetelni, hogy pontosan miért is jött, Carter igyekezett nem túl lelkesnek tűnni, és elővenni a komoly énjét. Elvégre is ez lehetett a nagy lehetősége. Meg mégsem akarta rátukmálni magát, úgyhogy úgy döntött, ad neki választási lehetősége.
- Jaa, értem. Hát ha gondolod, megvárhatod Deant, de ami azt illeti, épp most tanulom ki a szakmát – jelentette ki, de a nagy szavak meg ő sosem jöttek ki jól. Hülyén is érezte magát, úgyhogy megvakarta a tarkóját és inkább más megközelítést alkalmazott: - Megnézheted pár munkámat, ha gondolod, mielőtt döntenél. Úgy sejtem, neked is a szíved csücske a deszkád – tette hozzá jókedvűen. Aztán amennyiben a lány nem ellenkezett, intett neki, hogy kövesse a szomszédos helyiségbe, ahol a falon, a munkaasztalon meg minden érhető felületen deszkák sorakoztak különböző fázisokban.
- Amúgy Carter vagyok – jutott eszébe a srácnak, hogy még be se mutatkozott (meg hát névtáblája sincs), úgyhogy a semmiből csak úgy kijelentette ezt, majd várakozóan nézett a lányra, hogy mit szól.
- Hát... olyan tíz perce lépett le, és azt mondta, fél óra, szóval... – nézett a karjára a nem létező óráját keresve a fiú, majd visszanézett a lányra, miközben folytatta a megkezdett gondolatot: - Azaz elméletileg húsz perc múlva várható vissza, de amilyen sietve lépett le, úgy sejtem, hogy vagy otthon van vészhelyzet vagy a barátnőjével. – vigyorgott Carter, de nem azért, mert szadista volt, és élvezte, mert másnak problémája van. Igazán nem volt ő ilyen rossz srác. Igazság szerint Dean aggódó helyett inkább izgatottnak tűnt, amikor megragadta a kocsikulcsait, úgyhogy nem lehetett nagy baj. Ami meg azt illeti, ha még az autóját is elvitte magával, ezt a fél órát komolyan át kellett számolni, ugyanis a los angelesi forgalommal sosem lehetett nem számolni.
Amikor a lány elkezdte ecsetelni, hogy pontosan miért is jött, Carter igyekezett nem túl lelkesnek tűnni, és elővenni a komoly énjét. Elvégre is ez lehetett a nagy lehetősége. Meg mégsem akarta rátukmálni magát, úgyhogy úgy döntött, ad neki választási lehetősége.
- Jaa, értem. Hát ha gondolod, megvárhatod Deant, de ami azt illeti, épp most tanulom ki a szakmát – jelentette ki, de a nagy szavak meg ő sosem jöttek ki jól. Hülyén is érezte magát, úgyhogy megvakarta a tarkóját és inkább más megközelítést alkalmazott: - Megnézheted pár munkámat, ha gondolod, mielőtt döntenél. Úgy sejtem, neked is a szíved csücske a deszkád – tette hozzá jókedvűen. Aztán amennyiben a lány nem ellenkezett, intett neki, hogy kövesse a szomszédos helyiségbe, ahol a falon, a munkaasztalon meg minden érhető felületen deszkák sorakoztak különböző fázisokban.
- Amúgy Carter vagyok – jutott eszébe a srácnak, hogy még be se mutatkozott (meg hát névtáblája sincs), úgyhogy a semmiből csak úgy kijelentette ezt, majd várakozóan nézett a lányra, hogy mit szól.
Carter Daanen
BOYS
❝♦ TITULUS : ☄ polaroid
❝♦ MUNKA, HOBBI : ☄ being busy
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : ☄ fyeah los angeles
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 22
❝♦ MUNKA, HOBBI : ☄ being busy
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : ☄ fyeah los angeles
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 22
Re: SZÖRFBOLT |
Mikor a pult mögött álló fiatal srác említi, hogy esélyes, Dean talán a barátnőjéhez rohant el, mindketten tudjuk, hogy ez nem félóra lesz. De úgy tűnik, ő határozottan élvezi, hogy most ő az úr a boltban, tiszta lelkes, és ez tetszik. Az pedig kizárt, hogy később visszajöjjek, hátha egyszer elkapom Deant - már nagyon-nagyon szörfözhetnékem van, de mindenképpen szeretném, hogy ez a kis karbantartás meglegyen előtte. Végső soron pedig Dean megbízik benne, hisz itt hagyta neki a teljes boltot, én meg megbízom Deanben, tehát lássuk a medvét! Azonban, pont ahogy ő is mondta (bizonyára rokonlélek - bár különben nem is lenne az üzletben), a deszkám különleges helyet foglal el a szívemben, így tehát kapva kapok az alkalmon, mikor felajánja, hogy megmutatja eddigi munkáit. Mosolyogva bólintok és követem az üzlet hátsó részébe.
A vevőket kiszolgáló helységből nyílik a műhelyként funkcionáló terem, ahol Shawn sejtésem szerint legtöbb idejét tölti. A bolt tulajdonosa régi motoros, és nagyin profi, ha a deszkákról van szó, de az emberekkel már nehezebben boldogul, ezért is vette fel anno Deant. Azt feltételezem tehát, hogy nagyrészt az ő munkája a teremben elfekvő sok félkész, renoválásra váró, vagy lecseréléskor visszahozott szörfdeszka. A terem sarkában viszont sokkal nagyobb rend uralkodik, gondolom azt kaphatták meg a srácok. Felismerem az asztal mellé állított deszkát, ami zöldes színben játszik - Dean mesélte legutóbb, hogy szeretne egy ilyet, és akkor kizárásos alapon az asztalon fekvő fehér példány csak az lehet, amin Carter (tudom meg a nevét) dolgozik. Látszik rajta, hogy még közel sincs kész, és a sor por arra utal, most csiszolgatja.
- Jenny - viszonzom egy mosollyal a bemutatkozását.
- És, mióta dolgozol itt?
Jennifer Esme Grant
EMPLOYEES
❝♦ KOR : 30
❝♦ MUNKA, HOBBI : Pincérnő Palmwoods-ban
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : LA <3
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 270
❝♦ MUNKA, HOBBI : Pincérnő Palmwoods-ban
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : LA <3
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 270
Re: SZÖRFBOLT |
Surfer Girl,
● ● what about a race on this sunny day?
Carterben mindig is meg volt egyfajta kisugárzás, mely miatt megbíztak benne az emberek. Közvetlen, nyitott és barátságos volt. Még ha néhányan léhűtőnek is tartották, senki sem nézett rá, és mondta azt, hogy na, tőle maradjunk távol, mert valószínűleg narkót szív az egyik sarokban. Nem, Carter nem az a fajta srác volt, akitől az anyák féltették a lányaikat, viszont nem is kifejezetten az a fajta, akit férjjelöltnek néztek. Az inkább a csodálatos és tökéletes bátyja volt. A fiú arra sem adott okot, hogy egy vadidegen miért ne bízhatna meg benne a szörfboltban, ha már egyedül volt. Nem éppen sorozatgyilkosként festett, aki kinyírta a tulajt meg az eladót csak, hogy melóhoz jusson. Ugyan már, kit akarunk átverni? Ő éppen az a fajta volt, aki ránézésre a légynek sem tudott ártani, és ha lehetett hinni az Instagram-képeknek, akkor a kutyákat is imádta. Rossz ember már csak nem lehetett.
- S íme, az oroszlánbarlang! – villantott meg egy széles mosolyt Carter, amikor átlépték a hátsó helyiség küszöbét, mert iszonyú lelkes volt, hogy végre megmutathatja valakinek a műveit. Még ha a Jenny-ként bemutatkozott lány végül nem is kér a szolgáltatásaiból, legalább elmondhatja, hogy megpróbálta. A kérdésére egy pillanatnyi pánik után ugyanolyan jókedvű vigyorral felelt, mint eddig: - Hááát, ez egy nagyon vicces történet. A szó szoros értelmében nem dolgozom itt, csak unatkozom, és szeretek Shawnék nyakán lógni. Legalábbis ők ezt mondják.
A srác nevetése visszhangzott a kicsi helyiségben, miközben megpaskolta a fehérre lakkozott fadeszkát, ami az asztaltetején feküdt. Könnyed mozdulattal elhessegette a belőle felszálló port.
- Kölyökkorom óta szörfözöm, úgyhogy mióta csak megtaláltam a boltot, egy csomót jártam ide. Tavaly nyáron kitaláltam, hogy deszkakészítéssel ütöm el a nyaramat, szóval addig faggattam a srácokat, hogy mit hogyan kell, míg fel nem ajánlották, hogy használjam a műhelyt, mert akkor legalább hasznossá tehetem magamat. - A fiú le nem hervadó mosollyal rajzolta a levegőbe az idézőjeleket. - Dean azóta tanít, és szerinte egész tehetséges vagyok. Ez a kicsike például, ha készen lesz, szuperstabil lesz, mert speciális fari nehezéket tervezek neki, amitől viszont a súlya nem lesz nehezebb.
Igazából Carter maga sem tudta, mit mondhatna még. Jenny-n múlott, hogy megbízik-e benne annyira, hogy rábízza a deszkáját. Mivel a sajátja volt a szíve csücske, ezért Carter pontosan tudta, hogy milyen nagy bizalom kell ehhez, és nem akart semmit sem ráerőltetni a lányra.
- S íme, az oroszlánbarlang! – villantott meg egy széles mosolyt Carter, amikor átlépték a hátsó helyiség küszöbét, mert iszonyú lelkes volt, hogy végre megmutathatja valakinek a műveit. Még ha a Jenny-ként bemutatkozott lány végül nem is kér a szolgáltatásaiból, legalább elmondhatja, hogy megpróbálta. A kérdésére egy pillanatnyi pánik után ugyanolyan jókedvű vigyorral felelt, mint eddig: - Hááát, ez egy nagyon vicces történet. A szó szoros értelmében nem dolgozom itt, csak unatkozom, és szeretek Shawnék nyakán lógni. Legalábbis ők ezt mondják.
A srác nevetése visszhangzott a kicsi helyiségben, miközben megpaskolta a fehérre lakkozott fadeszkát, ami az asztaltetején feküdt. Könnyed mozdulattal elhessegette a belőle felszálló port.
- Kölyökkorom óta szörfözöm, úgyhogy mióta csak megtaláltam a boltot, egy csomót jártam ide. Tavaly nyáron kitaláltam, hogy deszkakészítéssel ütöm el a nyaramat, szóval addig faggattam a srácokat, hogy mit hogyan kell, míg fel nem ajánlották, hogy használjam a műhelyt, mert akkor legalább hasznossá tehetem magamat. - A fiú le nem hervadó mosollyal rajzolta a levegőbe az idézőjeleket. - Dean azóta tanít, és szerinte egész tehetséges vagyok. Ez a kicsike például, ha készen lesz, szuperstabil lesz, mert speciális fari nehezéket tervezek neki, amitől viszont a súlya nem lesz nehezebb.
Igazából Carter maga sem tudta, mit mondhatna még. Jenny-n múlott, hogy megbízik-e benne annyira, hogy rábízza a deszkáját. Mivel a sajátja volt a szíve csücske, ezért Carter pontosan tudta, hogy milyen nagy bizalom kell ehhez, és nem akart semmit sem ráerőltetni a lányra.
Carter Daanen
BOYS
❝♦ TITULUS : ☄ polaroid
❝♦ MUNKA, HOBBI : ☄ being busy
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : ☄ fyeah los angeles
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 22
❝♦ MUNKA, HOBBI : ☄ being busy
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : ☄ fyeah los angeles
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 22
Re: SZÖRFBOLT |
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|