ELŐADÓTEREM
1 / 1 oldal • Megosztás
ELŐADÓTEREM |
Re: ELŐADÓTEREM |
Hestia & Kyrian
Eddig minden jól ment, olyan hétköznapian. Mármint mióta ide költöztem, azóta nem volt semmi említésre méltó. Páran megpróbáltak kifaggatni a múltammal kapcsolatban, de azt hiszem, ezen minden újoncnak át kell esnie. Én is megtettem. Hazudtam, természetesen. Azt nem mondhattam, hogy én vagyok az állítólagos perverz, aki tini lányokat rabol el az éjszaka közepén. Nem mintha az lennék! Soha sem raboltam el egy lányt sem, sőt, semmi intimet nem tettem egyetlen diákommal se. Hacsak nem vagyok hasadt személyiség, de arra talán már rájöttem volna. Eddig ennyi volt, de mostanában, mintha rejtve történnének a dolgok. Vagyis, nem történik semmi, de mégis! Most is, harmadjára mászok vissza a tanáriba az asztalomhoz, mert nevetséges módon, a javított házi dolgozatokat is ott felejtettem. Úgy öt perce a könyvem és előtte a mobilom volt a soros. Kicsit zavart vagyok ma, kicsit izgatott, kicsit… nem is tudom, hogy milyen. Velük lesz órám! Vele lesz! A diáklánnyal, aki mindig mosolyogva köszönt, s aki bár nem adja le időben, amit kell, én mégis elfelejtem figyelmeztetni, amikor azokkal a szép szemekkel rám néz. Lassan mantrázni fogom, hogy tanár vagyok, csak azért, hogy észnél legyek az ilyen elkerülhetetlen találkozásoknál. Nem mintha megvadult kutyaként vetném rá magam a nőkre, lányokra, bárkire! Erre a gondolatra elhúzom a szám, majd felnyalábolom végre az eddig keresett papírköteget, s újfent elindulok a terem felé. Történetesen a természettudományok terme felé, merthogy az irodalom terem ma túl huzatos, köszönhetően a reggel edző focistáinknak. Csodával határos módon, csak ketten állítanak meg pár szóra, így elég hamar sikerül elérni az úti célom. Azon meg sem lepődök, hogy csak Dorothy ugrik fel a pár diák közül, akik előttem érkeztek. Ez a lány valami mesebeli lény. Olyan, aki nem alszik és szabad idejében szótárként funkcionál. Nem szabadna rossz véleménnyel lennem róla, de szétzilálja az idegpályám már a látvány is. Persze, ez a nap sem kivétel. Amint leteszem a cuccokat az asztalra, máris mellém állva kérdezget a múlt órai anyag, meg nem említett részleteivel kapcsolatban. Ha valaki már ennyire eminens, annak azt hiszem, egyáltalán nincs élete a tanuláson kívül. Jó pofát vágok, halványan el is mosolyodok, miközben türelmesen megválaszolom az összes kérdését. Egy idő után, ahogy az lenni szokott, túlpörgök, és már élénken magyarázok, mikor az a bizonyos hang, aminek hatására muszáj az ajtó felé pillantanom, megüti a fülem.
-Neked is jó reggelt Hestia! - Tekintetemmel követem, de amint leül a helyére, ismét az előttem állóra koncentrálok. Csakhogy már rég elvesztettem a fonalat, így bármit is kérdezett Dorothy én élénk helyeslő választ adtam rá.
- Ha mindenki helyet foglalna végre, elkezdenénk a mai órát! - Jegyzem meg fennhangon, mire kis zúgolódás után, megkapom a megszokott csendet. Furcsa még mindig. A régi iskolában, mindig úgy kellett kiharcolnom ezt az állapotot, itt viszont, csak egy-két olyan többnyire fiú tanuló van, aki nem képes csendben megülni a hátsóján, amíg az óra tart.
-A mai téma Ray Bradbury; Fahrenheit 451 című regénye. Témáját tekintve disztópikus sci-fi regény, de ezt már tudják azok, akik legalább egyszer átlapozták az idei irodalomkönyvet. Zack, nem rád gondoltam! – A táblára vésem az említett mű címét, majd megfordulva az egyik sugdolózó diákra nézek, egy megjegyzés idejéig. Aztán elkalandozom, de viszonylag hamar sikerül elkapnom a tekintetem a diáklányról, akit nem kéne néznem. Hol is tartottam?
-A regény egy olyan jövőbeli Amerikában játszódik, ahol betiltották az olvasást, és égetik a könyveket. Központi témája a televízió irodalomra mért negatív hatása, és felhívja a figyelmet az olvasás és az önálló gondolkodás fontosságára… - Visszatérek az eredeti témához, hogy jó harminc percen át, aktív kommunikációt folytatva a diáksereggel, valamelyest együtt fejtsük ki a dolgokat abból a sűrű burokból, amiben az ő agyuk szerint van.
-Mára ennyi lenne! Itt vannak a javított házi dolgozatok, aki esetleg nem elégedett a jegyével, az a következő óráig javíthat egy új esszével, az angol irodalom gyöngyszemeiről! Továbbá nem árt, ha nekiestek a ma szóvá tett regénynek, ugyanis hamarosan az is a dolgozatok palettáján végzi! – Magyarázás közben végig megyek a padsorok mellett és kiosztom a lapokat. Végül visszatérek az asztalomhoz, de mielőtt mindenki elhagyhatná a termet, a szép mosolyú lány felé is intézek pár szót.
-Hestia, te maradj még egy percre, kérlek! Beszélnünk kell a két hete aktuális beadandódról! – Végre, sikerült! Nem felejtettem el, már csak rá kell vezetnem arra, hogy mennyire fontos megírnia, amilyen hamar csak lehet.
Kyrian Lee Windwell
TEACHERS
❝♦ TITULUS : A mysterious teacher
❝♦ KOR : 34
❝♦ MUNKA, HOBBI : Irodalom tanár, fotós
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : Ahol lennem kell
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 4
❝♦ KOR : 34
❝♦ MUNKA, HOBBI : Irodalom tanár, fotós
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : Ahol lennem kell
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 4
Re: ELŐADÓTEREM |
Kyrian & Hestia
Fogalmam sincs mi van mostanában velem, egyre kevesebb időm jut bármire főleg arra, hogy a kedves irodalomtanár után szaglásszak. Muszáj megtudnom, hogy volt vagy van-e valami köze Lin eltűnéséhez, és ha rájövök, mi a kapocs közöttük egyből ugrani fogok. A testvéremről van szó, aki lassan több mint egy éve eltűnt és nem tudok róla semmit. Elment, ez pedig szomorú érzésekkel tölt el hiszen nem tudom mi lett vele. Szeretném azt hinni, hogy Hawaiion szürcsöl egy extrém koktélt a tengerparton, miközben félmeztelen barna színben pompázó férfiak legyezik pálmafa ágakkal. Rá vallana hiszen mindig is szerette a különlegességeket, Ő pedig különleges, nagyon is.
A másik részem viszont érzi, hogy Lin már nem él, mintha össze lennénk kötve és érezném azt, hogy Ő bizony már nincs közöttünk. Remélem ez nem így van, hanem tényleg lazít valahol és jókat nevet azon, ahogyan keresgélünk utána.
Utálom az éjjeli műszakot, mert akkor kevésbé vagyok iskolaképes miután egész éjjel ütődött kamionosok kedvenc ételeit szolgálom fel. Nem tehetek róla, valamivel el kell tartanom magam és ez az egyetlen munkahely, ami közel van a lakásomhoz és az iskolához. Így van éppen annyi időm, hogy hazaugorjak és tusoljak egyet mielőtt késve megérkeznék az iskola épületébe.
Ez már a védjegyemmé vált. A lány, aki késik és átjött egy másik iskolába végzősként. Muszáj eltartanom magam, így a késés is szóba jöhet, csak a tanulással van néha gondom, meg az elsődleges célommal, ami az, hogy minél több információt megtudjak a tanár úrról.
Elrakom a telefonomat miután elolvastam a kapott SMS-t, amiben arról tájékoztatnak, hogy anyáék megint utaltak pénzt. Nem használhatom el, hiába kapom hetente, mert valahogy kötelességemnek látom megtartani a pénzt, gyűjteni, ha egyszer csak Lin előkerülne és szüksége lenne rá. Nagy levegőt veszek és csak ezután nyitok be az első órám helyszínére, ami most a természettudományok terme. Fogalmam sincs miért tartjuk itt az irodalom órát, de ha ezt szerette volna a tanárúr akkor én nem ellenkezem. Nem olyan vagyok. Ahogy benyitok a terembe azonnal mindenki rám néz, de tovább is mennek hiszen megszokott már ez tőlem, tekintetem viszont a katedránál lévő férfira téved. A szívem kihagy egy ütemet majd hevesebben kezd verni, mint eddig valaha. Mi történik velem?
- Jó reggelt Tanárúr! – köszönök neki mosollyal arcomon, majd tovább megyek az asztalomhoz és várok. Várom, hogy elkezdődjön ez az óra és közelebb kerülhessek hozzá. Úgy nem lehet, már csak azért sem mert a diákja vagyok, de attól még barátok lehetünk, elvégre a mondás is úgy tartja, hogy az ellenségeinket még közelebb kell tartanunk. Ian tanárúr pedig az elsőszámú ellenségem a jelen pillanatban, mégis pillangókat idéz elő a gyomromban, ha rá gondolok.
Az idő csak úgy repül, ha Ian beszélni kezd az irodalom különböző gyöngyszemeiről, a hangja nyugtató, és ha nem érdekelne a téma biztosan mély álomba zuhannék, mint a hátam mögött ülő Zack is teszi minden egyes alkalommal.
Szavai csak úgy íródnak elmém sötét falaiba, miközben le nem tudom venni a szememet ajkairól. Ha most csak ketten lennénk biztosan nem itt ülnék, hanem közelebbről megcsodálnám a tanárúr beszélő képességeit. Olyan gyorsan eltelt az idő, hogy már csak a csengő hangjára leszek figyelmes és arra, hogy a nevemen szólít.
Itt kell maradnom, beszélni szeretne velem és a fejemben különböző forgatókönyvek jelennek meg, de megnyugszom. Nem jött rá arra, hogy kinek a testvére vagyok és miért is jöttem ide, pont az Ő órájára. Helyette a házi dolgozatról akar beszélni, amit megint nem sikerült időben leadnom.
- Sajnálom, hogy még nem sikerült leadnom a kért dolgozatot. Igyekszem, de nem könnyű a munka mellett. Tudom, nem kifogás, de csak két napot kérek. Ma meg holnap még éjszakás vagyok és csak utána tudok úgy igazán nekiülni a feladatoknak. – ahogyan annak is, hogy elolvassam a regényt, amiről a következő órákon lesz szó, mert ha szégyen, ha nem még ezt sem sikerült elolvasnom.
Csak szeretnék végre túl lenni az egészen, megtalálni a testvéremet és tovább építeni a jövőmet, mert jelenleg a múlt eseményeire keresek választ ez pedig nem visz előrébb.
- Ígérem, hogy meglesz a dolgozat. És tényleg nagyon sajnálom, hogy váratom. A mostani házidolgozatom meg lesz időre, becsületszavamat adom. – ígérem meg őszinte kifejezéssel arcomon, majd elmosolyodom. Miért tudom most is ilyen elragadónak látni? - Amúgy... mi történt a másik teremmel?
Hestia Slyfield
GIRLS
❝♦ TITULUS : ♡ Miss Detective
❝♦ KOR : 27
❝♦ MUNKA, HOBBI : ♡ gitározás
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : ♡ itt is, ott is
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 3
❝♦ KOR : 27
❝♦ MUNKA, HOBBI : ♡ gitározás
❝♦ TARTÓZKODÁSI HELY : ♡ itt is, ott is
❝♦ HOZZÁSZÓLÁSOK : 3
Re: ELŐADÓTEREM |
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|