JÁTÉKTEREM

Itt aztán kedvedre szórakozhatsz: biliárd, darts és számtalan játékgép szolgál módot az időtöltésre.

JÁTÉKTEREM Tumblr_md1fk0K25p1rhw718o1_500

To:: Kenny

Érkezésem éjszakáján hol máshol is kezdhetnék mint egy játékteremben. A mostani boldogságomat ez csak jobban fokozza, bár a több órás repülő út után elég jól esik egy kis kikapcsolódás amit itt szintén megtalálok. Nem haboztam a döntéssel hogy bemenjek-e vagy nem. Rögtön benyitottam. Kevesebben voltak mint amire számítottam, viszont jobbnál jobb játékgépek terültek el mellettem. Csúcs! - állapítottam meg magamban. Na ez az amire mindig is vágytam! Elindultam hogy körbejárjam a helyet. Megállapítottam hogy az itt lévők nagy része fiú. Valószínűleg a legtöbbjük szingli. Az utóbbi rám is igaz volt. " Magányos farkas" vagyok ahogy a nagyapám mondaná. Tovább sétáltam a hatalmas teremben. Hirtelen megpillantottam egy magas srácot. Egyből tudtam ki az. Göndör hajáról és szokásos testalkatáról felismertem. Kenny. A srác aki már annyira hiányzott nekem. Érdekes belépőt akartam tenni és tudtam hogyha odasétálok az egyáltalán nem lesz érdekes. Elbújtam az egyik oszlop mellett miközben egy terven gondolkodtam. Láttam hogy Kenny a sarok felé megy. Remek! Megvan a terv. Kenny arccal beállt a sarokba az egyik játékgép elé. Eljött az én időm. Elkezdtem rohanni felé.
- Kennedy Stevens! - ordítottam elváltoztatott, magas hangomon miközben a hátára ugrottam mint egy rossz rajongó.
Erősen átkaroltam a nyakát. Kenny lelökött magáról és megfordult.
- Úr isten kaphatok egy autogramot? - röhögtem el magam.
Láttam Kenny kikerekedett szemeit. Lehet hogy nem ártott volna szólni neki mielőtt jövök, de hát na...ez így sikerült.
- Meglepetés! - tártam szét a karom enyhén elmosolyodva.
Kenny még mindig annyira le volt döbbenve hogy nem jutott szóhoz.
- Oké ugye nem akarunk egész este így lenni? Én dumálok meg röhögök te pedig ilyen faképpel állsz előttem. Haver ez nagyon gáz. - kezdtem bele a mondókámba.
Hát igen. Sosem voltam az a "csendben maradós" típus. Kenny viszont az az ember volt akit ez egyáltalán nem zavart ellentétben több száz emberrel. Mármint ők is bírják egy darabig, de úgy mint Kenny senki.
- Hahó! Föld hívja Kennyt! - ráztam meg a tenyerem a szeme előtt.
Alig vártam hogy végre megszólaljon és visszatérjen az én régi barátom!

To Cam

Magam sem tudom elhinni, hogy alig érkeztem meg, pontosan 3 órája, és már is egy játék terem kellős közepén állok. Bár sokkal, de sokkal fontosabb az, hogy ez a játék terem L.A.-ben van található. Vagyis, én is itt vagyok megtalálható. Elismerem, ez így eléggé hülyén hangzik, és eléggé hülyén is érzem magam. A világon senkit nem ismerek itt, Nath-en kívül, akivel egyenlőre még nem sikerült találkoznom. Előre félek mit kapok majd tőle, amiért nem szóltam előre, hogy ide jövök. De, egyenlőre ezen inkább nem kesergek. Körbe jártam az egész termet, és hát, igazából mit is keresek én itt? Sosem voltam az a 'nagy játékos'. Igazából, még csak a flipper se akart mindig sikerülni, a darts pedig számomra megfejthetetlen. Soha nem sikerül úgy dobnom, hogy bele fúródjon, azokba a kis lyukakba. Ennek a játéknak egyáltalán van bármi értelme? Bizonyára van, csak nekem nincs annyi sütnivalóm, hogy megértsem... Még egyszer körbe kémleltem a teremben. Nem csodálkozom azon, hogy nem látok sok lányt. Ez az én formám. Nem tudok olyan helyre keveredni, ahol találnék magamnak egy társalgó partnert, és ne a gondolataim társaságában álldogáljak egy helyben mint egy idióta. Sóhajtva vettem tudomásul, hogy jobb lenne nekem, ha indulnék. Nem igazán találom itt egyenlőre a helyemet... Megfordultam a tengelyem körül, és elindultam az ajtó felé, lehajtott fejjel. Kívülről egészen biztosan úgy néztem ki, mint akinek súlyos lelki problémái vannak. Egyszer csak bele ütköztem valamibe, vagyis, az illatából ítélve, inkább valakibe. Félve, lassan emeltem fel a fejemet, és egy barna szempárba ütköztem. A fiú, akihez az a bizonyos szempár tartozott, kedvesen mosolygott rám, amit persze, jól nevelt kislány módjára viszonoztam.
- Bocsi, csak nem igazán figyeltem... - motyogtam pár másodperccel később, mire csak megvonta a vállát.
- Amúgy, a nevem Darcy Evans. - nyújtottam a kezemet még mindig mosolyogva.

Szabadnap! Hát ilyenem is rég volt már, se koncert, se stúdió, se dedikálás csak is kizárólag a saját magam kényeztetése. Gyermekded módon, mint egy 12 éves kisfiú rohanok a játékterem felé, miután kivetett az ágy és a földön keltem magamon egy szál takaróval alatta semmi más. A célomhoz érve erőt szedek magamon és látom nem felejtettem el felöltözni, amit egy ezer wattos mosollyal díjazok. Kezem végig húzom felső testemen a pólómon keresztül, de aztán látom egy normális lány sincs itt pár kockán és gyíkon kívül, szóval inkább hagyom a döntögetést estére. Arrébb lökök egy lúzert az egyik játékgéptől, aki hirtelen felmordul, de mikor meglátja kivel van dolga megszeppenve kér egy autógrammot és egy közös képet, majd távozik. Boldogan kezdek neki az űrlények irtásának, de olyan könnyű játékot választottam, hogy tíz perc után az utolsó szinttel is végzek, szóval inkább a felnőtt játékokhoz veszem az irányt... legalább az izgató. Egy női hangot hallok, amely a nevem visítja, így a világ leghülyébb válaszát nyögöm ki.
- Itt nincs semmilyen Kennedy Stevens, én az ikertesója vagyok, Tennedy.- éppen menekülni próbálok, amikor a leányzó ráugrik a hátamra. Erősebb, mint hittem! Gyors lelököm magamról és hátra fordulok, hogy segítsek neki felállni, a kezem nyújtom felé, amikor meglátom kivel van dolgom. Hirtelen ledöbbenek legjobb barátom látványától és köpni- nyelni nem tudok a vigyorgós fejtől. Örülnöm kéne? Mert nem örülök! Na jó, azért egy kicsit, de hogy megijesztett mérges vagyok rá, de nagyon!
- Hát te buzi vagy!- nevetem el magam és végül megölelem. Nevetőgörcsöt kapok a kinézetétől. Nagyon sokat változott! Egyértelműen nincs egy deka izma se, de mondjuk eddig se volt. Megnyomogom a kezét és nevetve fűzök hozzá pár gondolatot. - De puhány vagy haver! Amúgy mit keresel itt?- kérdezem döbbenten és csak reménykedni tudok, hogy nem azért, hogy leoltsa a fejem.

to Cole

thanks, kristen! ♥ atf, sp, caution

To:: Kenny

Kenny kitalált becenevét ízlelgettem. Ennél hülyébbet keresve sem talált volna.
-Tennedy? Tényleg? - néztem rá kérdő tekintettel.
Visszatért a régi Kenny. Rögtön leszólta az "izmaimat". Oké sosem voltam az a kigyúrt vadállat, de azért rajtam is akad némi izom. A legtöbb hvaerom szerint ezek grammban mérhetőek. Sosem tartottam ezt viccesnek, de ők mindig jót nevettek rajta.
- Köszi Kenny hogy értékelted az izmaimat. - mondtam sértődötten. - Ez szemétség volt tőled csak hogy tudd! Hogy mit keresek itt? képzeld idejöttem utánad mert hallottam hogy elég sok zűrös ügyed van és tudtam hogy kell melléd egy ép gondolkodású ember. - mosolyogtam rá.
Sejtettem hogy nem fog túlzottan örülni ennek a dolognak, de be kell látnia hogy így neki is jobb lesz.
- Mit szólnál ha nem csak itt állnánk hanem játszanánk is valamit ha már egy játékteremben vagyunk? - nem vártam meg a válaszát csak megragadtam a kezét és elhúztam a legközelebbi játékhoz ami nem volt más mint a darts.
Felvettem egy pár nyilat, ketté osztottam és belenyomtam Kenny tenyerébe. Meg akartam mindent tudni arról hogy mi volt vele az elmúlt időben.
- Na szóval...mesélj hogy milyen zűrös dolgaid voltak és hogy miben vagy benne. És miután ezt lerendeztük és csakis ez után beszélhetünk a lányokról. - vigyorogtam rá.
Volt egy enyhe sejtésem ami nem volt más minthogy át fogja ugrani a "miben vagy benne" részt.
Jobb kezembe vettem az egyik nyilat, céloztam majd eldobtam. Nem volt valami jó találat, de tudtam hogy Kenny béna dartsban szóval nem aggódtam a dobása miatt.
- Te jössz! - adtam át a terepet.
Figyeltem Kennyt dobás közben. Semmit sem változott a hírnév hatására. Ugyanaz a szanaszét álló göndör haj, szokásos öltözködés és a kedvenc cipője ami már elég kopott, de tudtam hogy imádja. Észrevettem hogy az a felső van rajta amit pár hónapja küldtem neki.
- Bejön a felsőd. Honnan van? - kérdeztem mosolyogva.
Kenny nem a memóriájáról volt híres szóval kíváncsi voltam hogy emlékszik-e kitől van a felső.
- Oh tényleg képzeld. Nagyim vett egy macskát és rólad nevezte el mert te, idézem: "olyan helyes és okos fiú vagy"... - gúnyolódtam nagyim mondatán.
Sosem értettem mit eszik annyira Kennyn, de mindig is volt egy olyan érzésem hogy őt jobban bírja mint engem. Engem a saját unokáját! Fáj belegondolni, de így van. Úgy látszik Kenny mély benyomást tesz az emberekben, és ezzel megfertőzte az egész családom.
- Visszatérve a macskára...a neve nem más mint: Kency...nem tudom hogy miért pont ezt a variációt választotta, de elég érdekes. - röhögtem el magam.
Tudtam hogy Kenny reagálni fog a macskás sztorira ezért vártam. És azt is jól tudtam hogy a macskákról mindig eszébe jut valami szóval kíváncsi voltam milyen marhaságot fog majd összehordani.

JÁTÉKTEREM Tumblr_mbe5ptkCyQ1rem7dxo3_500

To: Darcy

A hetem sűrű volt, de igazán nem panaszkodhatom, hiszen a lehető legjobb életem van. Bár a rajongók sikoltozása még a mai napig sem tesz túl jót a hallásomnak, mégis tök jó érzés, hogy vannak, akiket érdekel, hogy mit csinálok. Sosem akartam azok közé az énekesek közé tartozni, akik csak vannak a nagy világban és semmit nem tesznek annak érdekében, hogy tudjanak róluk, vagy éppen nem fedezik fel, hogy milyen tehetségesek és ők ezt el is fogadják. Nekem az a véleményem, hogyha valaki énekes szeretne lenni, akkor tegyen is annak érdekében, hogy ismertté válhasson! Nem egyszerű és nem mindennapi, ha téged megtalál valaki, aki majd később a menedzsered lesz, hiszen sok ilyen ember lézeng itt, Los Angelesben, de annak ellenére nekik kell a legjobban bizonyítanod. Mondhatni, hogy a tini lányoknál egyszerű bevágódni a producerekhez képest, mert mögöttük már annyi tapasztalat áll, annyi hírességgel dolgoztak együtt, hogy nem elég nekik a jó, hanem a tökéletes vagy a nagyon jót súroló kell. Tudom, tudom, én jutottam el ide a legkönnyebben, hiszen még csak nem is gondolkoztam rajta, hogy énekes legyek. Most azonban hihetetlen lenne visszazökkenni a „normális életbe”, tehát ahol nem kísérnek nap mint nap biztonsági őrök, nem találkozok a rajongóimmal, nem kell azon sóhajtoznom, hogy már megint észre vesznek az utcán. Számomra ez már furcsa, de természetesen a hírnév egyáltalán nem változtatott meg. Sőt, sokan mondják, hogy ugyanaz a srác maradtam, aki voltam, úgyhogy ennek örülök.
Egy kisebb csapat a munkatársak közül – akik a stúdióban dolgoznak – elhívtak, hogy jöjjek el a játékterembe, úgyhogy csatlakoztam hozzájuk, bármennyire is nem az én ízlésembe tartoznak az ilyen helyek. Éppen befelé mentünk, amikor valakinek sikerült nekiütköznöm, méghozzá egy lány volt az illető.
- Semmi gond. Mindenkivel megesik – vontam meg a vállamat, amikor szabadkozni kezdett, majd viszonoztam kézfogását és én is bemutatkoztam – Cam Peters – feleltem, majd körbenéztem a helyiségen. Nem sok lány volt még rajta kívül, ami meglepett engem is, úgyhogy kíváncsiságomat egy kérdésbe öntöttem – És hogy-hogy itt vagy ennyi pasi között? Nem szoktak erre lányok járni – magyaráztam, majd vártam a válaszát. Annyi biztos, hogy én sem fogok a közeljövőben többször jönni, mert már most tudtam, hogy nem az én stílusom az ilyen helyek.

To Cam

- Igazából fogalmam sincs, hogy mit keresek itt. Csak egy hirtelen ötlettől vezérelve eljöttem otthonról, hogy kicsit körbe nézzek, és hát... itt kötöttem ki. - vontam meg a vállam mosolyogva. Arról tényleg fogalmam sincs, hogy miért pont ide jöttem. Az itt tartózkodó emberek 99,9%-a fiú. Ráadásul amúgy sem vagyok az a társas ember, ha az ellentétes nemről van szó. Valamiért nem mindenkivel jövök ki jól, és nem igazán találok velük egy normálisnak nevezhető témát sem, így legtöbbször nem keresem ,és nem is rajongok túlságosan a társaságukért. Talán ezért nem volt túlzottan sok fiú barátom az életem során. Bár igazából néha nem is hiányoltam a marhaságaikat, amiket képesek összehordani, és hogy senki nem hiszi el, hogy mi igenis csak barátok vagyunk. De ez most mindegy. Viszont, így jobban bele gondolva, Cam Peters áll előttem. Hmm.. Most kéne sikítozva a nyakába ugranom és autogramért könyörögnöm, ha olyan lennék. De nem vagyok ilyen. Ő is csak egy normális ember, aki gondolom kikapcsolni jött ide, és nem azért, hogy még itt is zaklassák őt.
- Mit szólnál, ha játszanánk valamit? De előre szólok, hogy béna vagyok... - mosolyogtam rá. Semmi kedvem nem volt vissza menni Palmwoods-ba, hogy otthon üljek egész este. Pedig ha most egy cseppet jobban figyelek, akkor senkinek sem mentem volna neki, és valószínűleg már otthon gubbasztanék. Valahogy sokkal jobban tetszik az az ötlet, hogy Cam igen-t mondd a kérdésemre.

Egyszerűen nem tudok mozdulni. Teljesen lefagytam, valami nagy probléma lehet az agyammal, mert Cole-t látom, aki éppenséggel a legjobb haverom, de én nem hívtam ide. Akkor meg mit keres itt? Csak nem ő is híres szeretne lenni? Imádkozom, hogy ez ne így legyen, mert kiskorunkban megígérte, hogy az árnyékomban fog élni és ajánlom neki, hogy tartsa a szavát, különben haza rugdosom. Előre nyúlok és összeborzolom tökéletesen álló szőke haját. Tényleg itt van!
- Nem tetszik a Tennedy? Taylor Swift és Kennedy Stevens! Együtt vagyunk, hahó. Olvasol te híreket?- nevetek fel és kíváncsian várom elhiszi-e, amit mondok neki. Ó, ha olyan dögös szöszi barátnőm lenne most nem itt lennék! De mégsem szeretném összeszűrni a levet egy világsztárral, inkább egy normális lány vagy esetleg sztár palánta jöhet szóba, mert az ők világuk még nincs annyira felfújva.
- És éppebb gondolkodású nem jöhetett volna? Tudtommal te fetrengtél részegen és pucéran az utca közepén, mialatt azt kiabáltad, hogy ingyen bikacsődör eladó!- forgatom a szemem, de közben elmosolyodom visszaemlékezve arra a július ötödikére. Csak ennyit tudok hozzáfűzni: no comment. Én, Annabelle és Cole.. életünk legmurisabb napja volt. - Ami meg az izmaidat illeti, véznábbak, mint voltak.- tapogatom meg és nem tetszésemet kinyilvánítva elhúzom a szám. El kell vinnem ezt a kölyköt edzőterembe, de sürgősen!
- Nincsenek zűrös dolgaim.- zárom le ennyivel, mert nem szeretek az ilyenekről beszélni. Bőven elég annyi, hogy a menedzserem mindig leszedi ilyenkor a fejem. Nem kell még egy ember, aki ordibál velem vagy megpróbálja velem megértetni, hogy az nem jó, amit csinálok. Úgyse érdekel mit mond egyik fülemen be a másikon meg ki. Nem erőlködöm azzal, hogy megértsem.
Felveszek a kezembe egy nem tudom micsodát, ami a dartshoz kell és eldobom. A tábla helyett a falba lett egy lyuk. Semmi baj, majd megcsinálják amúgy is szupersztárt nem hibáztatunk!
- Ja nekem is. A múltkor vettem.- zárom le ennyivel a dolgot. Most melyik ép eszű lény szeretne a pólójáról beszélni? Cole- nak teljesen elment az esze. Mi van ha csak haza indult és véletlen Los Angelesben kötött ki? Sajnos ezt is kinézem belőle az elmúlt évek tapasztalatából kiindulva.
- Miért kimondta, hogy nem vagyok helyes és okos?- kérdezem nevetve, mert nem szeretem az olyan dolgokat letagadni, ami nagyon is igaz. Főleg ha magamról van szó és pozitívat mondanak rólam. - Kency.. nem rossz név, nekem nagyon is bejövős. Majdnem punci, ami az én világom, mindenféle viccet félretéve.

to Cole

thanks, kristen! ♥ atf, sp, caution

To: Darcy

A haverokkal lógni tipikus pasis dolog, pedig manapság a lányok is haveroknak nevezik a fiúbarátaikat. Hát, ez nem rám tartozik egyébként, de mégis csak milyen lenne már, ha én barátnőmnek nevezném a fiúkat? Furcsán hangzik, de nagyjából, amikor meghallottam először, hogy valaki a baráti társaságát így nevezi, nagyjából ilyen nagyot néztem. Amúgy teljes olyanok vagyunk, mint a filmekben, hiszen mindig úgy ökörködünk, hogy a lányok csak forgatják a szemüket ezen. S ha már itt tartunk, akkor biztos hogy én lennék az a tipikus józan típus, aki addig bulizik csak, amíg nem keveredik valami bajba. Szerintem csak addig élvezhető igazán egy buli, ha nem kell kihívni a rendőrséget vagy éppen a szomszéd bácsit. Volt már olyan parti, ahol szegény 92 éves papának kellett kijönni és lefújni az egészet, mert az ugyanennyi idős felesége nem bír aludni a hangos ricsajtól. Már csak ebben az volt a poén, hogy az unokájuk szervezte az egészet, úgyhogy aztán nézhettek, amikor kiderült ez a dolog.
Pontosan ezért jobb, hogyha egy szórakozóhelyen vagy, hiszen ott vannak szabályok és emberek is, akik megakadályoznak, ha valami rosszban sántikálsz. A játékterem pedig elég balhészagú hely, de nem gondolom, hogy több verekedés történne itt, mint bárhol máshol.
- Jó ötlet. Mit szólnál a biliárdhoz? - vontam fel a szemöldökömet, hiszen itt mást nem nagyon lehet többen játszani, de jobb is lenne, mintha beállnánk a kártyázó emberekhez. Tudom, hogy ez sem egy kifejezetten lányos játék, de attól függetlenül szerintem mindenki élvezi, legalábbis én úgy vettem észre.
Odasétáltunk a biliárd asztalhoz és odanyújtottam neki az egyik dákót, míg én a másikat fogtam meg.
- Tudod, hogyan kell vagy gyorsan felvázoljam, hogy mik a játékszabályok? - kérdeztem tőle, hiszen nem ártott volna, ha tudja, hogy hogyan is kell ezt játszani. Én pedig álltam ehhez a rendelkezésére.

To Cam

Sokak szerint nincs olyan, hogy fiú és lány barátság, mert az egyik fél mindig többet érez. Ha az elején nem is, idővel mindenképpen meg fog történni, és onnantól vége a barátságnak. Ebben én viszont nem hiszek. Igen is létezik fiú-lány barátság, ebben biztos vagyok. Akkor is, ha életem során nem sok ilyen barátságot kötöttem. Mondjuk, egyenlőre azon a szinten vagyok, hogy talán igaza van annak, aki azt állítja, hogy egy fiú baráttal többet érsz, mint 1000 barátnővel, több okból kifolyólag. Nos, én ezt nem igazán tudom hova rakni, viszont nem kétlem, hogy nincs igaza az illetőnek, viszont abban sem vagyok éppen biztos, hogy igaza van. Egyáltalán így jobban bele gondolva én a világon semmiben sem vagyok biztos.
- Az tökéletes lesz. - talán azt nem tudom elcseszni. Tettem hozzá magamban, míg a billiárd asztalhoz sétáltunk. Sokszor láttam már apát ezzel játszani, viszont a lényegét sohasem értettem. Egyáltalán. Van ennek bármi értelem? Végül is, csak azt a fehér golyót piszkálják állandóan. Nem. Nem hiszem, hogy lenne neki értelme.
- Hát, igazából sosem értettem igazán a játék lényegét, szóval örömmel végig hallgatnám, hogy pontosan mit is kell csinálni. Na, meg persze azt, hogy hogyan. Apa nem volt túl bőkezű, mindössze egyszer mutatta meg, és azóta eltelt 6 év... - mosolyodtam el, majd felnéztem Cam-re, és 'izgatottan' vártam a kis mesét erről a játékról.

To: Darcy

Nem vagyok az a nagy játékos semmilyen szempontból, de mivel pasiból vagyok, természetesen én is jól érzem magamat, ha néha kikapcsolódhatok így. Persze nem is a játékterem a legfőbb célpontom minden egyes este, hiszen akkor inkább a karaoke klub jöhet szóba vagy valami felkapottabb szórakozóhely, ahol meg lehet szabadulni a részeg emberektől és a dohányszagtól. Ez a két legnagyobb problémám a játékteremben, de ennek ellenére nincs vele semmi gondom. A hangulat általában jó, az emberek is normálisan tudnak viselkedni, balhék pedig furcsa mód akkor nincsenek, amikor én erre járok. Látszik, hogy nem vagyok egy verekedős típus, még csak az kéne nekem! A menedzserem és anya úgyis óvnak minden bajtól, ezért a verekedés szóba sem jöhet, még azt is nehezen engedik meg, hogy ilyen helyekre járnak. Szerencsére már beletanultak elfogadni, hogy én szeretek kikapcsolódni, s ezalatt nem mindig a tengerparti bulikat és legjobb haverom, Dean társaságát értem.
- Remek – mosolyodtam el, majd beálltam a biliárdasztal mögé. Nem nehéz játék, ha az ember beleszokott már, de elég sok hibalehetőség akad és az sem mindegy, hogy hogyan bánsz a dákóddal. Különben a golyó valahol az utcán köt ki és annak pedig nem lesz szép vége.
- Szóval, ezt a fehér golyót kell meglöknöd, hogy eltaláljon egy másikat a színesek közül. Ha beletalált a lyukba, akkor kapsz pontot és akkor nyertél egy játékot. Ha nem sikerült, akkor pedig én jövök – mutogattam a golyókra az asztalon és próbáltam a lehető legegyszerűbben elmagyarázni a játék menetét. Reméltem, hogy sikerült ebből valamit megértenie, úgyhogy folytattam – Egy szett öt nyertes játékból áll, és akinek először meglesz az öt játéka, az nyer – fejeztem be, majd még rákérdeztem, hogy érhető –e. Miután válaszolt, elindítottam a kezdő lökést, utána pedig ő következett.
- Most te jössz! – fordultam a lány felé, majd kíváncsin vártam, hogy hogyan megy neki. Ha már játszott ilyet, még ha hat évvel ezelőtt is, szerintem akkor is menni fog neki. De ha nem, akkor álltam most is a rendelkezésére.

To Cam

Igazából én mindig is úgy voltam vele, hogy a játéktermeket a pasiknak találták ki. Nem sokszor járok ilyen helyekre, mivel sikeresen minden rosszat megtudtam ezekről a helyekről. Bár igaz ami igaz, hogy ez a hely egyáltalán nem hasonlít az elmondottakra. A levegő tiszta, és nem részeg minden második ember. Igen. Nekem általában a cigifüst, az ital, és a verekedések jutnak eszembe az ilyen helyekről. Jó, nem?
Elhessegettem a gondolataimat, és Cam-re koncentráltam. Igazából ahogy magyarázta,kezdett derengeni valami.
Azt tudtam, hogy azt a fehér golyót kell - és szabad - lökdösni, de ezzel a pontozással bajban voltam. Meg vagyok is. De azt hiszem, hogy valahogyan menni fog, és fejben tudok tartani mindent, amit az imént halottam. Nem lesz olyan nehéz, ugyan is az a megérzésem, hogy nem nagyon fog sikerülni ez a találjunk bele a lyukba dolog.
Cam már most nyert, pedig még el sem kezdtük. Bólintottam egy aprót, jelezve, hogy eljutott minden a tudatomig, bár kétlem, hogy észrevette, de nem is baj. Igazából, izgultam, és féltem is egyszerre. Izgultam, hogy el ne rontsam, és féltem, hogy elrontom, valamint hogy elrontom, és örökre leégetem magam Cameron előtt.
- Igen, világos. - szólaltam meg, majd minden egyes mozdulatát követtem a szememmel.
Talán sikerül egy kicsit visszaemlékeznem, és eltalálom a fehér golyót. Próba szerencse Darcy.
Vonakodva álltam a billiárd asztalhoz, és azon voltam, hogy normálisan megfogjam a dákót, és hál' Istennek, ez azért sikerült. Viszont innentől meg voltam lőve.
Egyszerűen sehogy sem tudtam normálisan elhelyezkedni. Szerencsétlenkedtem pár percig, majd arra gondolva, hogy ennél rosszabb már úgy sem lehet, segítség kérőn néztem Cam-re.

To:: Kenny

Nagyot néztem, amikor Kenny a Tennedy nevet magyarázta. Taylor Swift? Komolyan? Olyan ronda az a nő és szerintem beképzelt is.
- Kenny kit akarsz átverni. Hidd el tisztába lennék azzal, hogyha együtt lennétek, de szerencsére erről szó sincs. - borzoltam össze én is a haját.
Úgy nézett ki a haja mint egy szénaboglya. Röhögésbe törtem ki. Behajlítottam a térdemet és arra támaszkodtam rá. A röhögéstől már alig kaptam levegőt.
- Iszonyat röhejesen nézel ki. - magyaráztam nevetve.
Épp abbahagytam a nevetést amikor Kenny felhozta a múltbeli emlékeket. Élénken élt bennem az emlék. "Ingyen bikacsődör eladó"... mekkora humor Herold voltam.
- Kenny az már régen volt. Azóta megváltoztam te viszont nem és ne tagadd le azt, hogy vannak zűrös ügyeid.
Kenny újból megtapogatta az izmaimat és gúnyos megjegyzéseket tett rá.
- Haha izompacsirta. Ha annyira nagy a szád akkor majd vigyél el konditerembe ne csak röhögj. - játszottam a sértődöttet, de nem sok sikerrel.
Szóval a múltkor vette a felsőt. Istenem mekkora pancser. Nem elég, hogy tiszta feltűnően ráz le, de még hazudik is a pólóval kapcsolatban, bár gondoltam, hogy nem fog emlékezni a pontos részletre.
- Amúgy a pólót tőlem kaptad. Én küldtem neked. - húztam el a szám. - Ohh és Kenny próbáld meg a fal helyett a céltáblát célozni. - mosolyogtam béna haveromra. - Béna vagy. - nyújtottam rá a nyelvem.
A macskás dolog utáni válaszán, jobban mondva kérdésén eléggé meglepődtem. Mindig is tudtam, hogy beképzelt, de sosem tudtam, hogy ennyire. még azt is kinézném belőle, hogy a jövőbeli barátnője helyett inkább magát dicsérné egy interjúban mint a csajt.
- Haver, te mindig ilyen egoista voltál? - nyitottam nagyra a szemem, bár tisztába voltam a válasszal. - Punci? Ez a te világod? Kenny fájdalmasan hülye vagy. Én is szeretem a lányokat, de ez azért már nagyon durva nem? Akkora hímringyó vagy. - forgattam meg a szemem. - És még te kérdezed, hogy miért jöttem ide? - húztam fel a szemöldökömet és megráztam a fejem.
Elvettem a nyilakat Kennytől és én dobtam. Mindegyik a TÁBLÁBA ment nem úgy mint drága barátomnak és még viszonylag jó pontokat is szereztem.
A "punci világ" még mindig izgatta a fantáziámat.
- Hány csajjal voltál együtt az elmúlt egy hónapban? - kérdeztem iszonyat halkan.
Volt egy rossz érzésem a számokkal kapcsolatban, bár ez lehet, hogy azért volt mert róla van szó. Biztos vagyok én abban, hogy akarom hallani a választ? Lehet, hogy még idejében be kéne fognom a fülem és "lalala"-zni kellene, hogy még véletlenül se halljam meg azt a bizonyos számot. Ha azt nézzük nekem is elég sok barátnőm volt, de egyiket sem azért szedtem fel, hogy egy éjszaka után túl is lépjek rajta. Nem szerettem az érzelmeikkel játszadozni. Kenny ezen a téren pont az ellentétem volt. Sajnos.
Visszaadtam a nyilakat neki, de még abban a lendületben vissza is vettem.
- Unalmas veled játszani. Folyton én nyerek. - mosolyogtam rá majd az egyik játékgéphez sétáltam.
- Mit szoktál csinálni LA-be? - kérdeztem.
Egy kicsit fel vagyok pörögve. Ilyenkor mindenféle értelmetlen kérdést teszek fel és állandóan beszélek meg nevetek. Lehet, hogy nem kellett volna annyi energiaitalt inni. Ki tudja, de most már mindegy. Leállítottam magam és arra vártam, hogy végre Kenny tegyen fel egy kérdést.

To: Darcy

A biliárd nem egy nagyon nehéz játék, de meg kell szokni a szabályokat és persze ez nem elég, be is kell tartani őket. Elég összetett a játékszabály, de ha valaki egyszer megjegyzi őket, akkor utána gördülékenyen tud játszani, a többi pedig az ügyességén és a koncentrációján múlik. Hogy miért? Nagyon egyszerű, hiszen ügyesség minden ilyesfajta játékhoz kell, nem lehet csak úgy odaállni és lökni valamit. Koncentráció pedig szükséges ahhoz, hogy miközben helyesen játszunk, a golyó meg is lökje a fehéret és minél sikeresebbek legyünk. Leginkább a bowlinghoz tudnám hasonlítani: ugyanígy kell ügyesség és koncentráció, még ha a saját technikán is múlik a mérkőzés végeredménye. Én nem is tudtam már, hogy mikor volt az első alkalom, hogy biliárdoztam, hiszen még valamelyik haverom mutatta meg nekem. Én is szerencsétlenkedtem először, viszont hamar sikerült megszoknom és már mára ment is. Bár azt nem hittem volna, hogy egyszer majd én leszek, aki tanítani fogja ezt valaki másnak.
- Eddig jó. A dákót lehetőleg minél hátrébb fogd meg, mert ez segít a jobb célzásban. Nem kell erősen meglökni a golyót, de ha célzol és minél közelebb az asztalhoz meg is lököd, akkor menni fog – biztattam Darcyt, akinek nem ment, de hát elsőre senki sem lehet tökéletes. Mindenkinek bele kell rázódni és ennek érdekében fogtam is a saját dákómat és megmutattam, amire gondoltam.
– Érthető így? Figyelj, ha a legközelebbi golyót választod, és azt célzod meg, akkor biztos, hogy sikerül belöknöd a lyukba. Próbáld meg, nézzük hogyan megy! – böktem az asztal felé és kíváncsian vártam rá, hogy hogyan fog neki menni.

To Cam

Kíváncsian figyeltem Cameron-t, miközben magyarázott. Nem tudom, hogy hányan lennének ennyire türelmesek velem. Mert, hogy hozzám bizony az kell. Türelem, türelem, és még több türelem. Nehéz eset vagyok mindenki szerint, és már én is ezen a véleményen vagyok. Viszont - véleményem szerint - ezen a játékon nehezebb kiigazodni mint rajtam. Na, jó. ezt még én sem gondoltam komolyan. Tekintve, hogy a játék mindenkinek - tisztelet a kivételnek - megy, saját magamban pedig én sem tudok kiigazodni. Ez egy abszurd ötlet volt.
- Oké, asszem menni fog. Mármint remélem, hogy így lesz...Köszi a tanácsot. - mosolyodtam el, mikor Cam a mondandója végére ért. Halkan felsóhajtottam, majd az asztalhoz léptem. Pát másodpercig csak némán álltam előtte, majd lesz ami lesz alapon megpróbáltam - kisebb-nagyobb sikerrel - utánozni Cameron előző mozdulatait. Az a pár perc, vagy másodperc - fogalmam sincs, hogy mennyi volt, teljesen elvesztettem az időérzékemet - amikor az a drága golyó csak gurult, gurult és gurult. Na, az volt csak igazán idegölő. Vagyis, azt hittem, hogy az az idegölő. De nem. Tévedtem. Az az igazán idegölő, amikor egy kicsivel a cél előtt áll meg, ahogy most is történt. Na, az egyszerűen elviselhetetlen.
Kissé szomorúan nézem fel Cam-re.
- Hát ez... nem sikerült.. - mosolyodtam el végül keserűen. Nem igazán vagyok oda azért, ha valami nem sikerül. Sőt! Egyenesen ki nem állhatom...

To: Darcy

Nem vagyok egy nagy játékos semmilyen szempontból sem, ha sportról vagy olyan játékokról van szó, mint a billiárd. Bírom ezeket csinálni, bár néhány évvel ezelőtt kóstolhattam csak bele, mivel mikorra elértük a 17-et, már mindenkinek ismernie kellett az ilyen játéktermeket, a legjobb szórakozóhelyeket, hiszen ha nem tette, akkor neki akkor véget ért az élete. Ez már csak szokás volt a los angelesi sulikban, hiszen a szokásos sportolók, bandák és szurkolólányok számítottak menőnek, de ha te még nem jártál a házadon kívül, akkor te pedig a legalacsonyabb szinthez tartoztál. Én nem igazán panaszkodhattam, hiszen sokan tudták, hogy éneklek, bár nem akartam kérkedni vele, de a haverok nem bírták magukban tartani. Szerencsére nem csináltak belőle nagy ügyet, csupán néha kértek arra, hogy énekeljek ilyen meg olyan partin vagy a legjobb barátnőjük buliján, s én meg is tettem. Talán, ha nem vállaltam volna el az ilyen fellépéseket, akkor nem is tudtam volna beleszokni ebbe az életbe, hiszen ha valaki azelőtt sohasem mozgott, akkor ő az első táncpróba alkalmával biztos kikészült volna. Nekem sportos és állandóan pörgős gyerek lévén természetesen nem esett nehezemre, hogy még élvezzem is az órákat, bár eleinte nehezen tudtam megtanulni a koreográfiát. Volt, hogy estékig bent kellett maradnom, mert nem ment, de mégis itt vagyok.
Figyeltem, ahogy a lány billiárdozott és a legnagyobb probléma csak az volt, hogy egyszerűen tartott attól, hogy valamit rosszul fog csinálni.
- Jó lesz ez. Már csak bele kell találnod, de ahogy a játék szabályzata szól, most én fogok jönni – térképeztem fel a lánynak, majd fogtam a dákót és löktem egyet, ami be is talált. Következő lépésben azonban nem volt ekkora szerencsém, mivel nekem sem sikerült, úgyhogy újra Darcy jöhetett.
- Próbálj meg koncentrálni és a legközelebbi golyót kiválasztani, amivel a legnagyobb eséllyel beletalálsz. Például ezzel a pirossal – mutattam az egyik golyóra – És most fogod a dákót, ellököd vele és már mennie is kell – magyaráztam és próbáltam arra törekedni, hogy értse is, amiről beszélek.
- Csak bátran. Senkit nem fogsz eltalálni, hidd el! – biztattam, mivel nekem sem volt túl jó, hogy olyan ellenfelem van, aki bátortalan e téren. Én viszont szerettem volna segíteni neki, ha persze engedte, ezért készen is álltam az esetleges következő kérdésekre.

Egy olyas valamilyen nőről kezdtünk beszélni, akit még az ágyamba sem kívánnék. Igen hátsó szándékkal együtt mondom ezt. Nem fekszem le olyan nővel, akinek se melle, se segge nincsen. Most úgy őszintén: mit fogdosnék én az ágyban? Bunkón hangzott? Mert az is volt. Nem érdekelnek másoknak a érzései főleg ha nőkről van szó. Leszarom egyben az egészet, majd ha talán beletudok szeretni- amit erősen kétlek- foglalkozom vele, de addig egy szemernyit sem.
- Túl jól ismersz.- bököm ki ezzel lezárva a "Taylor Swiftes témát". Amúgyis ha magam akarok lenne azt mondom legbelül utánam sóvározik. Elvégre is tudja kivagyok. Egész Amerika tudja kivagyok! Már pár hét vagy hónap fogalmam sincs, de az egész világ együttes erővel engem fog imádni. Hát nem szép a hírnév? Ha van minden megoldódik és ez nem vicc, nem holmi duma. Már tapasztaltam.
- Ha azt zűrös ügynek nevezed, hogy jól megdugok mindenkit aztán dobom őket akkor igen. Amúgy meg szó sincs semmiről. Nem drogozom, nem iszom sokat sőt még csak nem is dohányzom. Gyerek példakép vagyok. Nem ér tagadni.- mondom el a teljes igazságot. Miért is titkolóznék a legjobb barátom előtt? Ő az utolsó, akinek hazudnék néhány füllentésen és csínytevésen kívül mindig őszinte voltam és vagyok is hozzá. Ebből áll az életünk: én elrontom, Cole cica helyre hozza.
- Héj! Legalább az én pocim bejön a csajoknak.- nevetem el magam és felhúzom a pólóm, ezzel megmutatva a Woolennek a tetoválásaim hadátés nem éppen a legjobb kondiban lévő hasam. Emlékszem pár hónapja még kockáim is voltak csak aztán jött a turné és ne igazán volt időm a konditermeket koptatni, így visszanyertem régi kissé duci alakom, de tudom ez úgyis olyan lesz, mint régen.
- Nem ezt mondtam?- kérdezem a pólómra nézve. Jó lehet, hogy tényleg a Szöszitől avn, de ki emlékszik ilyen apróságokra? Még azt sem tudom, hogy a menedzserem vagy a kiadóm fedezett fel és ez örök rejtély is marad számomra. Nem hiszem, hogy valaha is rá fogok kérdezni azzal csak lejáratnám magam az pedig nem az én reszortom. - Jó.- darts, ez az a dolog, amiben mindenki jobb nálam még Cole is. Pedig az nagyon ritka bárki alá tudná támasztani nekem.
- Most meg mi bajod?- kérdezem, mert nem értem mit van úgy oda attól, hogy lányokat dugdosok minden éjjel és azt mondom az az én világom. Nem vagyok meleg! Jó, hogy azt mondom a világ legjobb dolga, amit én csinálok és senki sem tudja tőlem elvenni ezt az egyet. Így érzem jól magam. Hát akkor miért ne csinálnám? Az egész világ összefogott ellenem pedig csak a fele ismer.
- Az elmúlt egy hónapban eggyel. Egy csajt hülyítettem. Elhitte, hogy szeretem.- nevetem el magam. Minden csaj egy játékszer. Na ó van egy valaki, aki nem, de az más téma. Viszont ez a lány, Nathalie, aki elhitte, hogy szeretem nagyon szánalmas az ilyen. Legalább újságo olvasna és rájönne milyen az igazi Kennedy Stevens.
- Dugni.- válaszolom szó kimondóbban a kelleténél. Mit csinálnék Los Angelesben ha nem lányokat döntögetnék éjjel nappal? Tele van csinosabbnál csinosabb bikinis lányokkal a város, akik azt hiszik, hogy egy éjszakától vagy nappaltól az övék vagyok. Igen az ilyenekért élek. Nem kell nekem tartós kapcsolat.

to Cole

thanks, kristen! ♥ atf, sp, caution

To Cameron

Nem ismerek jelen pillanatban magamra. Semmilyen szempontból sem. Először is; egy játékteremben vagyok, és biliárdozni akarok - nem sok sikerrel -, másszor pedig; simán feladom azt, hogy sikerülni fog, mert hogy nekem ez nem megy. Soha nem csináltam még ilyet. A lehető legidiótább álmomat is meg akartam valósítani, és nem adtam fel akkor sem, ha sokszor pofára estem. Más hogy, hogyan lehetnék most itt? Ha nem is sikerült elsőre, sikerül majd másodszorra, vagy harmadszorra. Cam pedig kedvesen kezelte, és bár neki sikerült, elsőre. De másodszorra már Ő sem talált be. Asszem' többször kéne ide járnom, és ezt a játékot próbálgatni, mert Cam-et látva, úgy éreztem, hogy oké, nekem ez már tényleg nem fog menni. De, nem jó, ha nyavalygok, egy; a pasik azt ki nem állhatják - tapasztalat - kettő; a játék élvezhetetlenné válik onnantól, hogy ez egyik játékos minden mások másodpercben azon van kiakadva, hogy nem sikerült. Próbálkozni kell, az a lényeg. Akaratlanul is felnevettem Cam kijelentésén, miszerint nem fogok eltalálni senkit.
- Lebecsülöd a képességeimet, Cam. - válaszoltam nevetve, majd az asztaloz álltam, és - miután sikerült lenyugodnom - a fiú tanácsához híven azt a helyes kis pirost golyót vettem célba. És, dobpergést kérek, ugyanis ez viszont teli találat volt. Magam sem tudom, hogy mégis hogy a fenébe sikerült, de sikerült! Boldogan - és szó szerint - szegény Cam nyakába ugrottam. Egy szó mint száz megöleltem. Oké, ha most nem néz hülyének akkor soha.
- Bocs, csak ha valami sikerül, akkor szokásom megölelni valakit. - engedtem el nevetve. Körülbelül hány ezer lány akart volna a helyemben lenni? És kb. hányan nem engedték volna el őt? Szerintem meg sem lehetne számolni, annyian.
- Szóval, ha jól értettem a szabályokat, akkor ismét én jövök, ugye? - pislogtam kérdőn a fiú felé.

To: Darcy

Az ember általában úgy van azokkal a dolgokkal, amik nem mennek neki elsőre, hogy akkor úgysem fog ez menni és nem fogja tudni megcsinálni. Pedig annyi minden van, amire képesek vagyunk, csak hinnünk kell benne! De ha az emberek ilyenek, akkor nincs mit tenni velük, mert úgysem hallgatnak ránk, ha fejükbe vesznek valamit. Én azonban ezt a leckét már régen bemagoltam: nem szabad feladni, ha jön az első akadály, mert akkor hogyan lennének ma énekesek, táncosok, színészek? Kellett lenni ahhoz valamilyen visszautasításnak, hogy újra megpróbálják a dolgot és végül sikerüljön nekik. Kaptam már én is negatív kritikát, hát el is fogadtam! Ebből tanulunk, ezzel lépünk előre és ez segít nekünk abban, hogy újult erővel kezdünk neki annak, amit meg szeretnénk tenni. Ugyanis, ha ilyen nincsen valaki életében, akkor nem is tudja feltérképezni, hogy min kell változtatnia és akkor nem lesz sikeres.
Bár most nem erről volt szó, de legalább Darcy nem adta fel, bár miért tette volna? Én nem röhögtem ki, mások sem néztek rá furcsán, mert először nem ment neki a billiárd, de aztán belejött. Egy mosoly jelent meg az arcomon örömét látva és bár meglepett, de már nem nagyon tudott zavarni, amikor Darcy megölelt. Naponta ölelgettem ismert – kevésbé ismeretlen – rajongóimat, úgyhogy már megszoktam.
- Furcsa szokás, de számomra nem gond – mosolyodtam el, hiszen ilyet már jó párszor megtapasztaltam. A húgom is szokott ölelgetni, mert ez a mániájuk, ezért sem zavart – Igen, most te következel – bólintottam, majd figyeltem, ahogy játszik. Én közben a dákómmal bíbelődtem és gondolkoztam, majd egy kérdés kibukott belőlem:
- Mondd csak, hányszor is játszottál billiárdot? Csak egyszer vagy már többször is? – kérdeztem, hiszen annak ellenére, hogy nem tűnt nagy játékosnak, egész gyorsan beletanult a billiárdozásba. És ez nem volt mindennapi teljesítmény egy lánytól.

To Cameron

Nem mondom, hogy néha nem fog el az érzés, miszerint nem igazán állom meg a helyem ebben, vagy bármifajta játékban. És őszintén, életem sokszor volt olyan, hogy volt, mait végleg feladtam. Rendszerint, az iszonyatosan rossz társaság miatt, akik csak azt várták, hogy hibázz, hogy aztán azzal szekálhassanak évekig. De, mindegy.
Mosolyogva bólintottam, és őszintén, kicsit megnyugodtam, hogy nem néz emiatt totális idiótának. Ami persze, nem lenne tévedés, hisz' az értelmi szintem megkérdőjelezhető néha, de ezzel nem dicsekszem, és általában normálisan is viselkedem. Kivéve, amikor nem. És ez olyan volt. Nálam az ölelés a szeretet jele. Tehát. Nem ölelek meg akárkit. Oké, már a saját gondolataimból sem jövök ki jól. Mázli, hogy ezt nem Cameron-nak kezdtem el taglalni. Minden mindegy alapon ismét játszani kezdtem.Viszont, mivel magamnak kellett kiválasztani egy csinos kis golyót, valamivel tovább tartott, de azért sikerült. Mármint, eltalálni. De valahogy nincs velem egy hullám hosszon, szóval totálisan rossz sebességgel kezdett gurulni. Értsd; csiga lassúsággal. Mosolyogva fordultam fiú felé, és válaszoltam neki.
- Igazából, többször. Hála a nővéremnek, aki bele zúgott egy srácba, aki imádta ezt a játékot, így velem gyakorolt. Kár, hogy a srácnak barátnője volt. De, én csak nyertem vele. Ő meg vesztett... - húztam el számat, majd látva, hogy a zöld kis golyó már meg se moccan - szerintem egy hurrikán is jöhetne, akkor is ott maradna...
- Te jössz. - engedtem utat Cameron-nak. - Sokszor jársz ide? - kérdeztem, miközben mosolyogva figyeltem őt.

To: Darcy

A játék ahhoz képest elég gördülékenyen ment, hogy Darcy nem tartotta magát jó játékosnak. Azonban azt mondják, hogy jó társaságban repül az idő és ez általában rányomható az én napjaimra is, mivel a rajongók jó társaságnak bizonyulnak, a munkatársak is, a haverok is és Darcy sem tűnt olyan lánynak, aki a következő pillanatban lecsap valamivel vagy letámad és elkezdi a hajamat bizerálni, hiszen nekem ez jelentette volna a kellemetlen társaságot. Jártam már így, nem is egyszer, mivel néhány kissé fanatikus rajongó nem tudta hol a határ, de próbáltam lazán kezelni a dolgokat és mai napig is így próbálok cselekedni. Nem könnyű énekesnek lenni, de annál inkább menő érzés, minél többen bírnak. És ha sokan bírnak, akkor bizony a sokból lesz egy-két olyan is, akik nem tudják magukat leállítani vagy mindenféle őrültséget találnak ki, hogy találkozzanak velem. Megértem én, tudom milyen ez, ezért mindent meg is teszek azért, hogy a rajongóimat boldogabbá tegyem: minél több koncertet szervezünk, minden fellépésre próbálok igent mondani és nem hanyagolom el az olyan eseményeket sem, ahol elmegyek hozzájuk vagy meglepem őket, mivel annyira jó látni, amikor rám néznek és mosolyognak azért, mert én az vagyok, aki. S nekem ez a munkám: tenni a dolgomat és ezzel örömet szerezni az embereknek, nem igaz? Ez a legjobb benne, hiszen így mindenki jól jár, mivel én is és ők is élvezik.
Visszatérve viszont a játékhoz, megint én következtem, ezért gurítottam is egyet, ami betalált a lyukba. Miközben löktem a következőt, válaszoltam kérdésére is, méghozzá egy mosoly kíséretében.
- Nem olyan gyakran. Van néhány alkalom, amikor a haverokkal ide jövünk, de valami nyugisabb helyet szoktam választani, ha ki akarok kapcsolódni – feleltem, hiszen annak ellenére, hogy a játékterem remek hely volt, mégsem ide jártam a legtöbbet. Inkább a karaokeklubot választottam vagy a tengerpartot, de ez sem volt rossz.
A játék pörgött tovább és Darcy egyre ügyesebb lett, de ennek az lett a következménye, hogy teljesen elvesztettem az időérzékemet. Ránéztem hát az órára a játszma végén – miután kis fölénnyel, de végül a lány nyert - , s megállapítottam, hogy ideje lenne menni, mivel a legjobb haverommal találkozom és nem szoktam egyet sem kihagyni az ilyen pasis beszélgetésekből.
- Bocs, most mennem kell, mert a legjobb haverommal találkozom. De köszönöm a játékot, remélem összefutunk még – köszöntem a lánytól egy mosoly kíséretében, majd elhagytam a játéktermet. Így kell elütni egy unalmasnak ígérkező délutánt, ami végül úgysem lesz olyan unalmas.

Játék Lezárva!
Köszönöm a játékot! Smile

JÁTÉKTEREM

JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM

Re: JÁTÉKTEREM