BOWLING CENTRUM

To Jesse

Nem tudom ki hogy van vele de megvallom őszintén, az ilyen estéket nagyon tudom várni. Csütörtök van ami azt jelenti nálam, hogy nagyjából négy egyforma magas és egyformán idióta tökös gyerekkel fogunk leugrani bowlingozni, miközben felváltva húzom fel az agyukat, mint a procit a menő csóka. Nem mintha szükséges lenne, de azt hiszem ez valami rituálé féle nálunk most már közel két éve. Ez a szeánsz nagyjából abból áll, hogy a sör fogyasztással egyenesen arányosan felszakadnak a gátlások is, már akinek vannak, mert nekem ugyan egy szemernyi sem, és a végére már rohadtul mindennel foglalkozunk csak a golyók gurigatásával nem. A vége persze az, hogy legalább ketten kocsival jönnek ugyan, de taxival térünk haza. Ma valahogyan szokatlanul sok volt bennem a gőz, meg az adrenalin, és kétszer annyit ittam, ellenben egész nap alig ettem valamit. Túl sok melóm volt, a héten valami alkalom lesz vagy nem tudom de mindenki rá volt kattanva a lábfétises videókra. Shane felvilágosított, hogy ez azért van mert a héten jön ki az egyik fehérnemű cég legújabb kis csipke csodája, és ilyenkor ezek a perverz dögök nagyon rá vannak indulva a témára. Hajjaj, azt hiszem akkor pénteken még nagyobb dömping lesz, a hétvégét meg megint szétdolgozhatom. Nézegethetem a szebbnél szebb női lábakat, amik között nem egy akkora volt, hogy majdnem hanyatt vágódtam a székkel. Na jól van, tegyük túl magunkat ezen is. A fiúkkal ökörködtünk és vágtuk meg egymás után újra a söröket, és jó párszor nyomtam egy extra hasast miközben a golyót akartam eldobni. Röhögtünk szakadásig, és nagyjából fél tízkor néztem úgy utoljára az órámra, hogy fel tudtam fogni mennyi az idő. Ekkor lépett le Shane és Lucas, mindkettőt hívta az asszony, csörgött a bili, menni kellett. Anyám komolyan nem értem meg ezeket. Eszembe sem jutott lefeküdni egyikkel sem, mégis úgy féltik tőlem a srácokat mintha én lennék a mellekkel megáldott mumus. Huhh! Hogy a másik két fiú mikor szívódott fel nem tudom, de azt hiszem akkor volt egy újabb tiszta pillanatom, amikor a bárpultot támasztottam a továbbiakban és arról beszéltem a jóvágású mandulaszemű bar tendernek, hogy mi fog történni ha Isten az égben mint valami villanyt lekapcsolgatja az összes csillagot. Szerintem nem gondolta, hogy normális vagyok. Mondjuk nem csodáltam, fordított esetben én sem gondoltam volna annak magamat. De kellett egy nap,  esküszöm csak egy nap, amikor azt a sok szennyet mint valami mocskot kicsapathattam a fejemből. Komolyan én sem vagyok piskóta, de az oldalunk látogatóinak fantáziája még retkesebb volt mint az angyalok városa alatt húzódó csatorna rendszer. A szépszemű nem volt hajlandó több itallal kiszolgálni, hiába vetettem be minden praktikámat, hiába ígrtem meg neki, hogy írok neki egy fasza kis képernyővédőt otthonra, ami a barátnőjét levetkőzteti a monitoron, vigyorogva közölte, hogy nincs barátnője. Hoppá! Így kell szabad pasit fogni. Már feltéve ha mindezt tudatosan csináltam volna, de nem ez volt a helyzet. Őszintén szólva halvány lila dunsztom nem volt mit művelek, csak azt, hogy az a forró nadrág is soknak tűnt jelenleg rajtam ebben az óriási komplexumban. A srác csinált nekem valami paradicsomos löttyöt, amit jó kislány módjára felhajtottam és közöltem, hogy ha már annyit fáradozik a paradicsommal ugyan keverjen már ki nekem egy Bloody Maryt. Azt mondta az utolsó, többet tényleg nem kapok. Nem értettem miért, mikor csak jó kedvem van, semmi extra. Közelebb húztam a mogyorós tálat és csipegetni kezdtem belőle, a srác meg csak vigyorgott. Azt hiszem rólunk lehetett volna megmintázni a HA-ba a "lassan szemezzetek úgy, hogy ne tűnjön szemezésnek" tananyagot. Szóval ott voltam én az utolsó mai napra előirányzott és megszerzett Bloody Maryvel a tálka mogyoróval és a képemen a letörölhetetlen vigyorommal, ahogyan vettem egy lendületet a bárszéken és megfordultam. Könyökömmel támaszkodtam a pulton, és a lábaimat keresztbe pakoltam egymáson. Franc tudja mitől volt ilyen kicsattanó jó kedvem, de azt hiszem köze lehetett ahhoz, hogy a hangszóróból folyamatosan az aktuális vidám slágereket varnyákolták, de ez most valahogyan nem idegesített annyira, mint normál esetben szokott. Sőt azt vettem észre, hogy a lábam felveszi a ritmust, lóbálom mintha muszáj lenne, a vállam jár az ütemre s dúdolok. Én egy ilyen zenét dúdolok....atyaég azt hiszem tényleg sokat ittam, holnap jó sok kólát kell magamba döntenem, hogy képes legyek dolgozni. Magamban szidtam azért ezerrel a srácokat, hogy úgy itt hagytak, hogy még egy taxit se hívtak nekem, de nagy lány vagyok vagy mi, meg kell tudnom az ilyesmit oldani.
A szemeim résnyire szűkültek szinte már csak kukucskáltam kifelé, és próbáltam a lehető legértelmesebb fejet vágni, amit csak sikerült összehoznom. Ha ilyen állapotomban zavarnak meg azt hiszem annak kétféle következménye szokott lenni: vagy még fergetegesebb jó kedvem lesz....vagy...vagy nem tudom, a másikat elfelejtettem. Majd kiderül.
- Tényleg nincs több pia?- fordultam féloldalasan vissza a bárpultoshoz, aki a fejét rázta.
- Ó ne már, ne csináld!- biggyesztettem le a számat, kicsit sértődötten de azt hiszem nem nagyon hatottam meg. A francba!