KÖNYVTÁR

Ma elég későn keltem. Fogalmam sincs, hogy, hogy tudok eddig aludni, mivel az égvilágon nem csinálok semmit. Jó ideje már csak bujkálok. Ki sem dugom az orromat a házból, csak, akkor amikor kell valami a boltból vagy hasonlók. De ma úgy éreztem, hogy végre itt az ideje, hogy megismerkedjek a környékkel. Elvégre még sosem néztem körül. Csak a kisboltot ismerem, ahova háromnaponta járok le. Komolyan… egyszer a lustaságba fogok belehalni, akkor is, ha ez nem lehetséges. Megigazítottam az ágyam és felvettem a mai napra szánt ruhámat. Elraktam a telefonomat a zsebembe némi pénz kíséretével, majd kimentem. Épp el akartam indulni, amikor rájöttem, hogy a kulcsot bent hagytam és még az ajtót sem zártam be. Visszasétáltam, leakasztottam a kulcsot a falról, bezártam az ajtót majd ismét elindultam. Lassan mentem. Semmi értelme sem lenne sietni. Amint meglátom az első boltot bemegyek szétnézek majd remélhetőleg megyek tovább. Az én ötletem volt, hogy szétnézzek, de egyre így jobban kezd elmenni a kedvem ettől az egésztől. Szerencsére nem lakok messze a boltoktól. Amint észrevettem a boltokat kicsit sürgettem a lépteimet. Minél hamarabb el akartam tűnni az utcáról. Az első bolt nem más mint egy…könyvtár. Könyvtár? Tényleg? Én és a könyvtár? Nane… Nem akartam bemenni, de a következő bolt ami mellesleg egy sportbolt vagy valami olyasmi szintén nem áll közel hozzám és elég messze van szóval a könyvtár jó lesz. Benyitottam. Megszólalt a kis csengő ami az ajtóra volt felakasztva és azt jelezte, hogy megérkeztem. Nem sokan néztek fel a könyveikből, aminek különösen örültem. Viszont jól tudtam, hogy ide sok stréber jár és ez elvett az örömömből. Elindultam az egyik könyvespolc felé. Nem akartam szerencsétlennek látszani, de fogalmam sem volt, hogy milyen könyvet is akarok pontosan levenni és olvasni. Régebben imádtam a képregényeket bújni. Viszont ez régen volt, de mivel jelenleg nem jutott más az eszembe megfordultam és a képregények felé vettem az irányt. Levettem egy kék könyvet, aminek még a címét sem néztem meg. Ha nagyon szörnyű lesz akkor pár perc után visszateszem a helyére és kimegyek. Úgysem ismer itt senki és ahogy magamat ismerem nem túl gyakran fogok idejárni. Elindultam az egyik asztalhoz ahol egy lány olvasott. Leültem mellé. Nem akartam kizökkenteni a könyvből ezért nem is köszöntem neki. Kinyitottam a könyvemet és rögtön egy kardos férfivel találtam szembe magam. Szuper… Ránéztem a lányra. Hosszú barna haja volt. Az arcából nem láttam semmit, de valamiért hajtott a kíváncsiság, hogy megnézzem. Ki kellett találnom valamit.
- Nem akarlak megzavarni, csak látom, hogy a kedvenc könyvemet olvasod, és kíváncsi vagyok a véleményedre. – hazudtam.
Kedvenc könyvem? Még a címét sem tudom, de reménykedtem, hogy így végre felnéz a könyvből és megnézhetem az arcát. Ennél rosszabb kifogást keresve sem találtam volna. Mindegy. Most már nem szívhatom vissza. Majd csak kitalálok valamit.